A székely bácsi üldögél a kapuban, pipázik.
Arra megy a szomszéd.
– Adjon Isten, bátyám!
– Fogadja.
– Szép idő van.
– Volt már szebb is.
– Lesz eső?
– Ha lesz.
– És mikor?
– Amikor ideér.
– Honnan tudja?
– A térdem mondja.
– És mit mond most?
– Hogy üljek le.
A szomszéd leül.
– A termés milyen lesz idén?
– Olyan, amilyen.
– De jó vagy rossz?
– Attól függ, kinek.
– A magáé?
– Nekem jó.
– És másnak?
– Másnak tanulság.
Csend.
– Bátyám, maga mindig ilyen keveset beszél?
– Csak amikor kérdeznek.
– És miért nem mond többet?
– Mert nincs szükség rá.
– A falu szerint maga bölcs ember.
– A falu sokat beszél.
– És maga mit gondol erről?
– Hogy igaza van.
Megint csend.
– Bátyám, nem unja itt magát egyedül?
– Nem vagyok egyedül.
– Ki van még itt?
– Én.
– És nem beszélgetnek?
– Néha.
– Miről?
– Arról, hogy minek beszélgessünk.
A szomszéd vakarja a fejét.
– Bátyám, maga szerint mi az élet értelme?
A székely bácsi lassan leteszi a pipát.
Feláll.
Ránéz.
– Az, hogy ne kérdezzék meg kétszer. 😄🌲🔥
