A vendég beül a fodrászszékbe.
– Csak egy kicsit vágjunk, jó? – mondja bizonytalanul.
– Persze! – feleli a fodrász mosolyogva. – Pont annyit, amennyit szükséges.
Két csatt, három suhintás az ollóval.
– Hoppá…
– Mi az, hogy hoppá?! – kérdi rémülten a vendég.
– Semmi, semmi, csak elszúrtam… a gondolatomat.
– Ugye nem vágtunk túl sokat?
Hirdetés
– Csak annyit, hogy most már könnyebb lesz a lelke.
– A hajam volt hosszú, nem a lelkem!
– Nyugalom, a frizura majd visszanő.
– És az önbizalmam?
– Arra tudok adni kupont a következő kezelésre.
– És ha most kérek visszafizetést?
– Sajnos csak előre növesztést vállalunk, pénz vissza nincs.
– Akkor nézzünk valami megoldást!
– Már nézünk! Csak a tükör lassan fogadja el az igazságot.
Plusz 1 vicc:
A férfi beül a fodrászszékbe.
– Csak egy kicsit a végéből – mondja.
A fodrász bólint… majd úgy nekilát, mintha élére akarná állítani a haját.
– Hé, hé! Mondtam, hogy csak a végéből!
– Igen, igen – feleli a fodrász –, de én mindig nagyvonalúan értelmezem a kéréseket.
– Nagyvonalúan? Ez így már adomány!
– Nyugodjon meg, fiatalabbnak fog látszani!
– Persze… mert mindenki azt hiszi majd, hogy újra suliba járok, kopaszodó elsősnek!
A fodrász mosolyog: – Legalább gyorsabban szárad.
Hirdetés
– Ebben reménykedtem, nem abban, hogy visszaveri a napfényt!
A fodrász még utoljára rákérdez: – Zselé legyen?
– Már minek? Ha így tovább csinálja, spórolhat is vele…
– Hogyhogy?
– Nem marad min megfogjon!
Hirdetés
A fodrász nevet: – Na látja… én meg mondtam, új stílus lesz!
– Stílus? Inkább életszakasz: “most már mindegy.”
