Bence, az újonc tűzoltó, ma reggel megfogadta, hogy végre „csak nyugodtan” fog szolgálatba állni.
Aztán az első riasztásnál úgy ugrott fel, mintha a sziréna személyesen őt taggelte volna be.
A veterán Sanyi csak kortyolt a kávéból, mintha a pánik is műszakpótlék lenne.
„Nyugi, kölyök, a tűz nem sprint, hanem maraton” – mondta, és már húzta is a csizmát.
A diszpécser bemondta: „Füst a panelben, 7. emelet, idős hölgy, pánik.”
Bence már a sisakját igazította, mint egy e-sportos a döntő előtt.
Kivonultak szirénával, a fél utca telefonja azonnal előkerült, mert mindenki „tartalomgyártó” lett.
A ház előtt egy szomszéd kiabált, hogy „nagyon nagy a baj, lángok vannak!”
Sanyi ránézett: „Lángok, mi? Mekkora? Gyertyaméret, vagy Netflix-szint?”
Bence nem értette a poént, csak futott, mert az adrenalinnak nincs felirat.
Felrohantak a 7-re, a folyosón tényleg füst szállt, mint egy rossz döntés a konyhában.
Bence rámarkolt a fejszére, és hősiesen rávágta: „Ajtónyitás!”
Sanyi megállította: „Előbb hallgassunk, ne a lakat legyen a főszereplő.”
Bentről köhögés hallatszott… meg valami furcsa „psss-psss” hang.
Bence úgy nézett, mintha egy kazán épp TikTokon live-ozna.
Végül benyitottak, és ott ült Marika néni a fotelben, teljes nyugalomban.
A konyhában pedig egy serpenyő füstölt, mint egy kifáradt gondolat.
„Néni, mi történt?!” – kérdezte Bence, már majdnem könnyezve a füsttől.
Marika néni legyintett: „Jaj semmi, csak a pirítós kicsit… karizmatikus lett.”
Sanyi odasétált, belenézett a serpenyőbe, és felhúzta a szemöldökét.
„Néni… ez nem pirítós, ez szalonna.”
„Az is pirítós, fiam, csak magyar verzió” – mondta Marika néni, és büszkén mosolygott.
Bence közben észrevette a nappali sarkában a füstgépet.
„Néni, mi az a gép?”
Marika néni kihúzta magát: „Az a hangulat, drágám.”
„Hangulat?” – pislogott Bence.
„NPC live-ot nyomok a TikTokon, és a nézők imádják a ‘füstös drámát’.”
Sanyi sóhajtott: „Szóval a füst nem baleset, hanem műsor.”
Marika néni bólintott: „A szalonna meg a szponzor.”
Bence a konyhába nézett, és meglátta, hogy a füstjelzőt gondosan letakarták egy zoknival.
„Néni… a füstjelzőt miért…?”
„Mert túl sokat beszél, fiam, én meg szeretem a csendet.”
Sanyi ekkor már tudta, hogy ez a nap is papíron „esemény”, lélekben „vígjáték”.
Eloltották a serpenyőt, kiszellőztettek, Marika néni megköszönte, és még integetett is a telefonjába.
„Köszönjük, tűzoltó csapat, dobjatok egy szívet, ha éltek!” – mondta a live-ban.
Visszaültek a kocsiba, Bence még mindig hitetlenkedett.
„Sanyi, ezt komolyan nem hiszem el.”
Sanyi röhögött: „Kölyök, a tűzoltóság fele tűz, fele emberi kreativitás.”
Mire visszaértek az őrsre, megszólalt a riasztó megint.
Bence felpattant: „Na végre, igazi tűz!”
Sanyi ránézett a kijelzőre, elmosolyodott, és csak ennyit mondott:
„Nyugi… ez már tényleg nagy baj.”
Bence: „Hol?”
Sanyi: „A konyhában.”
Bence: „Mi ég?!”
Sanyi rezzenéstelen arccal: „A szolgálati mikroban a hal… amit a parancsnok tett be, és most az egész őrs füstöl a szégyentől.”
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
