A székely bácsi kinn ül a kapuban, pipázik, nézi, ahogy az idő telik.
Olyan nyugalommal, mintha a világ összes problémáját már tegnap elintézte volna.
Megáll előtte egy turista, lihegve:
– Bácsi, messze van innen a falu közepe?
A székely bácsi lassan kifújja a füstöt.
– Attól függ.
– Mitől? – kérdi a turista.
– Hogy gyalog megy-e, vagy gondolkodik közben.
A turista nevet.
– Gyalog.
A székely bácsi bólint.
– Akkor messze.
A turista még próbálkozik:
– És autóval?
– Úgy is.
A turista értetlenkedik.
– Akkor mi van közel?
A székely bácsi elnéz a hegyek felé, majd megszólal:
– Amihez nem indul el, az mindig itt van.
A turista pislog.
– Ez valami székely bölcsesség?
A székely bácsi újratömi a pipát.
– Nem. Csak tapasztalat. Az ember legtöbbször azért nem ér oda, mert már elindulás előtt elfárad a kérdezésben.
