Egy taxis felvesz egy fickót, aki azonnal panaszkodni kezd:
– Hallja, ez az ország egyre rosszabb! Drága minden,
dugó mindenhol, az emberek morcosak!
A taxis türelmesen vezeti a kocsit.
Hirdetés
– Legalább maga nem beszél sokat – mondja az utas.
A taxis ránéz a tükörben:
– Uram, én akkor beszélek, ha a fuvar megéri.
– Értem… és ez most nem éri meg?
– Még nem döntöttem el.
Az utas megsértődik:
– Ez felháborító! Én fizetek!
A taxis:
– Én meg hallgatom. Mindenkinek megvan a maga tragédiája.
Az utas fújtat:
– Tudja, mi a baj magával? Nincs humorérzéke!
A taxis mosolyog:
– De van. Csak ritkán jön be valaki, aki megérdemli, hogy elővegyem.
Még több:
A hétfői edzőtermi „motiváció”
Hirdetés
Egy csávó hétfő reggel elmegy az edzőterembe.
Az edző odalép:
– Na, kész a heti edzésre?
– Miért, ez egész hétig fog tartani?
Az edző felnevet:
– Nem, csak ma.
– Az is sok – morog a pasi.
Elkezdenek bemelegíteni, az első guggolás után már fújtat.
– Mi ez? Kardióedzés?
Az edző:
– Ez még csak a bemelegítés fele.
– Akkor én szeretném az edzés felét is kihagyni.
A súlyzóemelésnél már remeg:
– Ezt érzem a karomban.
– Melyiket?
– Mindkettőt… plusz azt is, ami nincs.
Az edző mosolyog:
– Haver, egy hét múlva új ember leszel!
A fickó:
– Jó, de addig se haljak meg, mert nem érek rá feltámadni.
Az ügyfél a bankban
Egy férfi bemegy a bankba:
– Jó napot, szeretnék számlát nyitni!
A bankos mosolyog:
– Természetesen. Mekkora összeggel szeretné kezdeni?
– Hát… ami maradt a hónap végére.
– És mennyi maradt?
– Kereken: semmi.
A bankos pislog:
– Uram… számlát nyitna pénz nélkül?
– Igen! Legalább valami legyen üres, ami nem a hűtőm.
A bankos próbál segíteni:
– Tudja, van diákcsomag, prémium csomag, családi csomag…
– És van „szegény, de optimista” csomag?
A bankos elneveti magát:
– Nincs… de látja? Maga így is mosolyog!
– Persze! Mert ha nem nevetek, sírok. És maguk ezért nem adnak bónuszt.
A bankos végül legyint:
– Jó, megnyitjuk a számlát.
A férfi:
– Szuper! Most már csak pénz kéne bele.
– Azt sajnos nem tudok adni.
– Tudom. Azért jöttem bankba: itt legalább nem én vagyok az egyetlen, akinek nincs.
2. – A festő és a házigazda
Egy festőt kihívnak egy házhoz.
A házigazda büszkén mutogat:
– Na, itt kéne mindent lefesteni! Világos színt akarok, hogy nagyobbnak tűnjön a szoba.
A festő körbenéz:
– Értem. És a bútorokat el kellene húzni?
– Minek?
– Hogy mögöttük is fessem.
– Miért? A vendégek nem néznek mögé.
– Én sem. De attól még ott lesz a fal.
A házigazda felhorkan:
– Maga túl sokat kérdez. A régi festő nem kérdezett semmit!
– És hogy dolgozott?
– Olcsón!
– Akkor az falra kent remény volt, nem festék.
Hirdetés
A házigazda karba teszi a kezét:
– Maga drága.
– Maga pedig kötözködik.
– Akkor hogy lesz ebből megegyezés?
A festő: – Egyszerű. Maga fizet, én festek. Ha fordítva csináljuk, mindketten sírunk.
