A szomszédom leöntötte a kocsimat vízzel fagyos időben – még azon az éjszakán megbánta
Házak között, csikorgó télben… egy történet emberségről, haragról, és visszafogott bosszúról.
Rita vagyok, egy magyar nő, aki mindig büszkén nézett a régi, 1989-es Skodámra. Egyedül az emlékek miatt tartottam meg: az apám tanított vele vezetni, és ő hagyta rám, amikor elment. Egy-egy karc és horpadás mind-mind történetet mesélt el nekem, amit soha nem akartam elfelejteni.
Nem számítottam rá, hogy az új környékemen – ahol a házak tökéletesek, az autók pedig kizárólag új, csillogó modellek – a szomszédom, Tamás, pont emiatt fog céltáblának nézni.
Az első találkozás Tamással
Egy hideg őszi reggelen épp a Skodámat mostam. Az autómat mindig ragyogó tisztán tartottam, még ha régi is volt.
„Elnézést, asszonyom!” – hallottam mögülem egy türelmetlen, mély hangot. Megfordultam, és egy drága kabátos, modoros férfi állt mögöttem, akinek a kinézete akár egy divatmagazin címlapján is megállta volna a helyét. Tamás volt az, az új szomszédom.
„Igen, segíthetek valamiben?” – kérdeztem, a mosószivacsot szorítva.
„Ez az autó…” – mutatott a kocsimra összehúzott szemöldökkel, szinte undorral. „…nem igazán illik ide. Én a környék esztétikájáról beszélek. Nem gondolja, hogy ezzel lerontja az ingatlanárakat? Az emberek itt szép házakra és modern autókra számítanak.”
Lassan letettem a szivacsot, és keresztbe fontam a karjaimat. „A Skodám egy emlék apámtól. Nem csak egy autó, hanem egy történet. Miért zavarja ez Önt ennyire?”
Tamás hidegen elmosolyodott. „Egyszerűen nem felel meg a hely szellemének. De tudja mit? Egy hét múlva remélem, már nem látom itt ezt a roncsot.” Majd rám nézett, egyértelmű fenyegetéssel. „Ha nem oldja meg, kénytelen leszek én gondoskodni róla.”
Egy reggel, amikor minden megfagyott
Néhány nappal később, egy szokásos munkanapon, kimentem a házam elé, és ott állt a Skodám – teljesen beborítva jéggel. Nem volt természetes dolog: az autómat valaki szándékosan öntözte le az éjszaka közepén. A jég rétegesen fedte be, mintha egy egész éjjelen át szórakozott volna valaki slaggal.
A kezeim remegtek a haragtól, amikor észrevettem, hogy Tamás a verandáján ül, gőzölgő kávéval a kezében.
„Szép reggelt!” – kiáltotta gúnyosan. „Úgy tűnik, anyatermészet megharagudott az öreg Skodájára.”
Dühösen odamentem hozzá. „Ez már tényleg túlzás! Komolyan képes volt éjjel leönteni a kocsimat vízzel? Felnőtt emberként így áll bosszút?”
Tamás vállat vont. „Bizonyítson, Rita! Hiszen az éghajlat néha szeszélyes, nem igaz?”
Karma, ahogy fordul a világ
Aznap este különös hangra ébredtem: víz csobogott valahonnan. Kimentem az ablakhoz, és nem hittem a szememnek. A tűzcsap Tamás háza előtt eltört, és az egész udvarát, házát, és a drága Mercedesét elárasztotta a víz – ami azonnal jéggé fagyott. Az egész birtoka egy hatalmas, csillogó jégpalotává változott.
A reggel beköszöntével Tamás egy kis kerti lapáttal próbálta leverni a jégréteget a kocsijáról, miközben láthatóan kétségbeesetten próbált úrrá lenni a helyzeten.
A segítség ára
Felvettem az apám régi jégkaparóját, és odasétáltam hozzá.
„Szüksége lenne egy kis segítségre?” – kérdeztem mosolyogva.
Tamás értetlenül nézett rám. „Miért segítene nekem ezek után?”
„Mert így tanított apám – mindig legyél jobb ember, mint azok, akik rosszul bánnak veled.”
Órákig dolgoztunk, és a nap végére az összes jég eltűnt a házáról és az autójáról. Másnap reggel Tamás megjelent az ajtómban, kezében egy borítékkal. „Ezt azért hoztam, hogy kiengeszteljem önt. Tévedtem, és bocsánatot kérek.”
A borítékban 500 ezer forint volt.
Egy új kezdet
A pénzből rendbe hozattam a Skodámat. Új fényezést kapott, és a motor is megújult. Az „öreg Skoda” most már büszkén csillogott az új Mercedesek között. És ahányszor Tamás rápillantott, mindig megeresztett egy bólintást – egy halvány mosoly kíséretében.
Apám mindig azt mondta: „Az igazi emberség az, ahogyan a társaiddal bánsz, még akkor is, ha nem érdemlik meg.”
