A székely bácsi reggel elhatározza, hogy elmegy a városba, mert hallotta, hogy ott „okos gépeket” árulnak. Fölveszi a legjobb kalapját, beteszi a pipát a zsebébe, és elindul a buszmegálló felé.

🔴 A székely bácsi reggel elhatározza, hogy elmegy a városba, mert hallotta, hogy ott „okos gépeket” árulnak.
🔴 Fölveszi a legjobb kalapját, beteszi a pipát a zsebébe, és elindul a buszmegálló felé.

A buszon mellé ül egy városi úr, akinek a kezében egy tablet van.
A bácsi nézi egy darabig, majd megszólal:
– Fiam, az mi?
– Ez egy okos eszköz, bátyám.
– És mit tud?
– Szinte mindent. Számol, ír, zenét játszik, képet mutat.

A bácsi elgondolkodik:
– Hát, nálunk otthon az asszony is tud ennyit, csak a zenét rontja el.

A városi nevet, majd kérdi:
– És maga mit keres a városban?
– Okos gépet. Azt mondták, ott minden van.
– És mit akar vele csinálni?
– Az attól függ, mennyire okos.

Megérkeznek a városba, a bácsi bemegy az első boltba.
Odamegy egy fiatal eladó:
– Jó napot, bátyám! Mit szeretne?
– Egy okos gépet.
– Milyen célra?
– Olyat, ami megmondja az igazságot, és nem beszél feleslegesen.

Az eladó nevet:
– Olyanunk sajnos nincs, bátyám.
– Tudtam, hogy ritka.

A bácsi továbbmegy a másik boltba.
Ott egy hölgy fogadja:
– Miben segíthetek?
– Van maguknál olyan gép, ami helyettem is gondolkodik?
– Az a számítógép, bátyám.
– És mennyi az ára?
– Háromszázezer forint.
– Az drága. Az asszony ingyen is megmondja, mit gondoljak.

A hölgy nevet, de a bácsi komolyan folytatja:
– Mondja, kisasszony, nincs valami, ami csendben dolgozik, nem kérdez, és megcsinál mindent?
– De van! Az a mosógép!
– Azt mondja… mosógép? Hát az meg miben okos?
– Magától elindul, leáll, és nem kell mellette állni.
– Hát, akkor az pont olyan, mint én. Csak engem közben szidnak.

A hölgy már a könnyeit törölgeti a nevetéstől.
A bácsi pedig elgondolkodva mondja:
– Tudja mit, kisasszony, inkább hazamegyek. Rájöttem, hogy otthon is van nekem okos gépem.
– Tényleg? Milyen?
– Az asszony. Csak sajnos sose lehet kikapcsolni.

+1VICC
A székely bácsi kora reggel elhatározza, hogy eladja a régi lovát, mert az már alig akar megmozdulni.
Kimegy az istállóba, megsimogatja, és azt mondja neki:
– Na, komám, ma megpróbálunk újat kezdeni. Ha szerencsénk van, estére gazdát cserélünk.

Felül a szekérre, beporoszkál a város szélére, ahol egy vásár van.
Odamegy hozzá egy városi ember:
– Bátyám, ez a ló eladó?
– El hát, fiam.
– És mit tud?
– Hát… állni, enni, néha lépni is.

A városi elmosolyodik:
– Szóval nem túl gyors.
– Nem, de legalább nem szalad el.

– És mennyiért adja?
– Ötezerért.
– Túl sok, ha alig mozog!
– Fiam, te se mozognál gyorsabban, ha minden nap engem vinnél a hegyre.

A városi nevet:
– Na jó, kipróbálom.
Felül a lóra, de az meg se moccan.
– Mi van ezzel? Nem megy!
– Mert nem ismer.

– Mit kéne mondani neki?
– Azt, hogy „gyí”.
– Gyí! – kiáltja a városi.
A ló egyet lép, majd megáll.
– Na, látja? Működik – mondja a bácsi. – Csak lassan melegszik be, mint az asszony reggel.

– És hogyan állítom meg?
– Mondja neki, hogy „hó”.
A városi gyakorolja:
– Hó!
– Na, jó van, most már tud mindent – mondja a bácsi –, csak egyet ne felejtsen el: ha meglátja a piac szélén a kocsmát, nem fog megállni magától.

– Azért csak megáll majd!
– Akkor állítsa meg gyorsan, különben bemegy a ló a kocsmába helyettem is!

A városi nevetve elindul, de a ló tényleg befordul a kocsma felé.
– Hó! – kiáltja a férfi.
A ló megáll.
A bácsi utánaszól:
– Látod, működik!

A városi boldogan mondja:
– Ez a ló csodás! Megveszem!
– Jól van, fiam. Csak egyet mondj meg:
– Mit, bátyám?
– Ha már bent vagy a kocsmában… ne felejts el hozni nekem is egy üveg vizet.

– Vizet?
– Hát persze. A lovat is szomjazni hagyni bűn lenne!