A székely bácsi ül a kocsmában, előtte egy korsó s*r.
Nem iszik.
Nem szól.
Csak ül.
Odamegy hozzá a kocsmáros:
– Bátyám, kihűl a s*r.
A székely bácsi felnéz:
– Nem baj.
– Hogyhogy nem baj?
– Hidegen is csúszik.
A kocsmáros próbál beszélgetni:
– Hát akkor miért nem issza meg?
– Mert még nem döntöttem el.
– Mit?
– Hogy megiszom-e.
A kocsmáros vakarja a fejét.
– De hát kifizette!
– Tudom.
– Akkor mi a kérdés?
A székely bácsi lassan megemeli a korsót, beleszagol, visszateszi.
– Az, hogy megérdemli-e.
A kocsmáros sóhajt.
– És mikor fogja eldönteni?
A székely bácsi vállat von.
– Ha megszomjazok.
– De hát az előbb mondta, hogy szomjas!
A székely bácsi bólint.
– Igen.
– Akkor?
A székely bácsi belekortyol, leteszi a korsót.
– Most már kevésbé.
Csend.
A kocsmáros újra próbálkozik:
– Bátyám, maga mindig ilyen megfontolt?
A székely bácsi ránéz.
– Nem.
– Akkor mikor?
– Amikor ráérek.
– És most ráérek.
A kocsmáros elmosolyodik.
– Akkor egészségére!
A székely bácsi biccent.
– Majd később.
– Most még csak ülök rajta.
További cikkek
