🔴 A székely bácsi a kapuban üldögél, mikor megáll mellette egy városi férfi autóval.
🔴 – Jó napot, bátyám! El tudná mondani, merre van a legközelebbi benzinkút?
– Tudnám.
– És meg is mondaná?
– Meg.
– Akkor merre?
– Hát, amerre van.
A városi sóhajt:
– Látom, maga nem sokat beszél.
– Minek? A szó nem visz messzire, a benzin igen.
– Akkor legalább azt árulja el, messze van-e.
– Hát, ha gyalog megy, messze.
– És kocsival?
– Az még messzebb, mert azzal kerülni kell a gödröket.
A városi nevet:
– Bátyám, maga aztán nem könnyíti meg az ember dolgát!
– Nem is én rontottam el.
– Akkor mit javasol, merre induljak?
– Ha biztosra akar menni, hagyja itt az autót, és üljön fel a biciklire.
– De azzal nem lehet tankolni!
– Hát ezért mondom, hogy biztosra menjen – az nem fogyaszt semmit.
– Maga nagyon bölcs ember, bátyám.
– Nem bölcs én, csak tapasztalt.
– És mit tapasztalt?
– Hogy aki mindig siet, annak mindig elfogy az üzemanyaga.
+1VICC
🔴 A székely bácsi kint ül a verandán, pipázik, mikor odamegy hozzá a szomszéd.
🔴 – Bácsi, hallottam, hogy maga új kutat ásott!
– Úgy van, fiam. Mély is lett, mint az asszony türelme.
– És van benne víz?
– Hát, eleinte volt. Most már csak remény.
– Akkor minek ásta ilyen mélyre?
– Hogy legyen időm gondolkodni, míg húzom a vödröt.
– Maga mindig ilyen nyugodt?
– Csak ha nincs otthon az asszony.
– És mikor nincs?
– Soha.
– Akkor hogy bírja?
– A kútnál. Ott legalább visszhangol, és úgy tűnik, mintha valaki más válaszolna.
– Aztán mire használja a vizet?
– Mosásra, főzésre, meg néha sírásra.
– Sírásra?
– Persze. Az ember nem sírhat bent, mert az asszony azt hiszi, beismerés.
A szomszéd nevet:
– Maga aztán filozófus, bátyám!
– Nem, csak házas ember. Nálunk a filozófia az, amikor csendben marad az ember, miközben tudja, hogy igaza van.
