Egy híres mesterséf új tanítványt kap a konyhájába. Fiatal, lelkes, de… hát, hogy is mondjam… kicsit túl kreatív.
Már az első napon odamegy hozzá a séf:
– Mi ez az illat? Ez most kávé vagy halászlé?
– Mindkettő, séf úr! Füstölt makrélás latte!
A séf pislog kettőt, aztán folytatja a munkát. Dél körül újabb kérdés:
– Miért füstöl a mikró?
– Hát, séf úr, próbáltam benne karamellizálni egy lecsót.
Délután a tanítvány lelkesen kiabál:
– Séf úr! Megcsináltam a saját kreációmat! Töltött rántott víz!
– Mi van???
– Üres, de nagyon jól paníroztam!
A séf kezdi elveszíteni a türelmét, de ad neki még egy esélyt:
– Jó, főzz nekem valamit klasszikusat. Egy rizottót. Tudod, mint az olaszok!
Tíz perc múlva visszajön a tanítvány:
– Kész! Itt a rizottó!
– Ez mi?
– Tejfölös rizs főtt virslivel. Magyaros olasz!
A séf fejét fogja, de nem adja fel:
– Figyelj… egyszerűt! Csinálj egy főtt tojást!
Fél óra múlva visszajön a tanítvány:
– Megvan! Molekuláris főtt tojás!
– Az milyen?
– Tojás nélkül csináltam. A héját zselatinnal modelleztem!
A séf végül csak ennyit mond:
– Te nem szakács vagy, fiam… te gasztronómiai horrorfilm.
És aznap este a tanítvány megkérdezi:
– Séf úr, akkor felvettek véglegesen?
– Igen. Mosogatónak.
