Egy férfi száguld az autópályán, 180-nal.
Hirtelen meglátja a rendőrt az út szélén, aki integet.
Lefékez, lehúzódik.
A rendőr odalép:
– Jó napot, uram. Tudja, miért állítottam meg?
A férfi izzadni kezd:
– Mert gyorsan mentem?
– Nem – mondja a rendőr. – Mert túl gyorsan ment, miközben integettem, és nem állt meg.
– Bocsánat, nem láttam.
– Akkor most lát – mondja a rendőr. – Jogosítvány, forgalmi.
A férfi előveszi, közben próbál viccelődni:
– Tudja, biztos úr, az autóm olyan gyors, hogy néha még a gondolataim is lemaradnak.
A rendőr bólint:
– Akkor jó, mert most a jogosítványa is le fog maradni.
A férfi próbál menteni:
– De hát nem volt senki az úton!
– Az nem mentség – mondja a rendőr. – Ha egyedül van, akkor is szabályosan kell közlekedni.
– De hát siettem!
– Hova?
– A feleségem születésnapjára.
– És mit visz neki?
– Egy tortát.
– 180-nal?
– Hát… meglepetésnek szántam.
A rendőr elgondolkodik, majd így szól:
– Akkor most jön a meglepetés.
– Micsoda?
– Hogy a tortát én viszem be a kapitányságra. Ön meg jön velem – gyalog.
