A rendőr megállít egy autóst késő este.
Rutinellenőrzés. Lámpa az arcba. Jegyzetfüzet elő.
– Jó estét kívánok! Ivott alkoholt? – kérdezi a rendőr.
Az autós nyugodtan:
– Nem, biztos úr.
A rendőr hunyorog.
– Biztos benne?
– Teljesen.
A rendőr körbejárja az autót, belenéz, megszagolja.
– Akkor miért beszél ilyen lassan? – kérdezi gyanakodva.
Az autós vállat von:
– Mert próbálok udvarias lenni.
A rendőr elmosolyodik, előveszi a szondát.
– Fújjon bele.
Az autós fúj.
A készülék csipog.
Nulla.
A rendőr megvakargatja a fejét.
– Rendben… Akkor mondja el az ábécét visszafelé.
Az autós gondolkodás nélkül:
– Z… Y… X… W… V…
A rendőr egyre idegesebb.
– Szálljon ki a kocsiból, egyenes vonalon sétáljon!
Az autós tökéletesen végigmegy.
A rendőr már izzad.
– Maga nagyon felkészült… Mit csinál maga?
Az autós mosolyog:
– Informatikus vagyok.
A rendőr bólint, visszaadja a papírokat.
– Rendben, elnézést a feltartásért. További jó utat!
Az autós elindul…
majd lehúzza az ablakot, és visszaszól:
– Ja, biztos úr…
most már ihatok?
