A rendőr járőrözik az utcán, amikor lát egy nagymamát, amint egy hosszú bottal piszkálja a csatornafedelet.
Odamegy hozzá:
– Jó napot, néni! Mit csinál ott?
A nagyi fel sem néz.
– Horgászok, fiacskám.
A rendőr elkerekedett szemmel nézi.
Hirdetés
– De hát ott nincsenek is halak!
A nagymama mosolyogva felegyenesedik:
– Tudom én azt.
– Akkor miért horgászik? – kérdezi értetlenül a rendőr.
– Mert mégiscsak maga szaladt ide megnézni!
A rendőr vakarózik:
– Hát… igaz.
A nagyi vállon veregeti:
– Na látja, fiam. Ennyit a reakcióidőről!
Még több:
A rendőr látja, hogy egy nagymama a zebránál áll, kezében egy hatalmas szatyorral, és nagyon gondolkodik.
Odamegy hozzá:
– Segíthetek átkelni, néni?
A nagyi rámosolyog.
– Dehogy, aranyom, nem az átkeléssel van baj.
Hirdetés
– Akkor mivel? – kérdi a rendőr.
– Hát… azon gondolkodom, hogy elinduljak-e, mielőtt maga megállít, vagy megálljak-e, mielőtt maga elindul.
A rendőr zavartan pislog.
– Nem értem, néni.
A nagyi legyint:
– Semmi baj, fiam, én se szoktam, amikor maguk igazoltatnak.
A rendőr elneveti magát.
– Akkor legalább valami igazolványt kérhetek?
A nagyi átad egy receptet:
– Tessék, fiam. Ez a nagymamai jogosítványom: jogom van lassan dönteni!
Még 1:
A rendőr megállít egy nagymamát, aki egy kocsit tol maga előtt az utcán.
A kocsiban egy hatalmas, ponyvával letakart valami dudorodik.
– Mit szállít itt, néni? – kérdezi a rendőr gyanakodva.
A nagyi komótosan hátrahajtja a ponyva sarkát.
Alatta egy óriási virágföldes zsák.
– Csak földet, aranyom.
A rendőr megkönnyebbül:
– Rendben, mehet tovább.
Másnap újra találkoznak, ugyanazzal a kocsival, ugyanazzal a ponyvával.
– Megint föld? – kérdezi a rendőr.
A nagyi elmosolyodik:
– Hát persze.
A rendőr gyanút fog:
– Néni, biztos, hogy tényleg föld?
Hirdetés
A nagyi kacsint:
– Fiam… én két napja a kocsit lopom, amiben maga csak a földet nézi.
