A rendőr egy péntek esti műszakban áll az út szélén, amikor már a lelke is villogóval pihen.
Megállít egy autót, ami gyanúsan lassan gurul, mintha gondolkodna az életen.
Az autó félreáll, indexel, motor le, ablak le.
– Jó estét, közúti ellenőrzés – mondja a rendőr, rutinos hangsúllyal.
– Jó estét, biztos úr – feleli az autós, kicsit túl vidáman.
A papírok előkerülnek, még mielőtt kérnék.
A rendőr végignézi őket, minden stimmel.
– Uram, tudja, miért állítottam meg?
– Sejtem.
– És miért?
– Mert túl szabályosan vezetek.
A rendőr elmosolyodik, de gyorsan visszavesz.
– Alkoholt fogyasztott?
– Nem.
– Drogot?
– Csak kávét, de az is kihűlt.
A szonda nullát mutat.
A rendőr körbejárja az autót.
Lámpák jók, gumik jók, háromszög megvan.
– Uram… maga mindig ilyen felkészült?
– Nem.
– Akkor miért most?
– Mert fontos útra megyek.
– Hova?
– Találkozóra.
– Milyen találkozóra?
Az autós egy pillanatra elhallgat.
– Olyanra, ahol számít a benyomás.
A rendőr visszaadja a papírokat.
– Rendben, mehet.
Az autós elindulna, majd megáll.
– Biztos úr… kérdezhetek valamit?
– Persze.
– Maga szerint elsőre jó benyomást tettem?
A rendőr felnevet.
– Abszolút.
Az autós mosolyog, és csak ennyit mond:
– Akkor jó… mert maga most engedte el a felesége új udvarlóját.
