A rendőr egy csendes vasárnap délután áll kint az út szélén, amikor már mindenki ebéd utáni kómában van.
Egyszer csak jön egy autó, lassan, szabályosan, már-már gyanúsan békésen.
A rendőr int, az autó azonnal megáll, motor leállítva, ablak le.
– Jó napot, rutinszerű ellenőrzés.
– Jó napot, biztos úr – mondja az autós, és már nyújtja is a papírokat.
Jogsi, forgalmi, biztosítás, minden külön tasakban.
A rendőr egy pillanatra elnémul.
– Uram… maga mindig így közlekedik?
– Igen, biztos úr.
– Sebességhatár betartva, öv bekapcsolva, telefon sehol…
A rendőr körbejárja az autót.
A csomagtartóban rend, a pótkerék felfújva, még a poroltó is érvényes.
A rendőr kezd feszengeni.
– Alkoholt fogyasztott?
– Egy kortyot sem.
A szonda nullát mutat.
A rendőr már vakarja a tarkóját.
– Mondja, uram… volt már büntetve?
– Soha.
– Baleset?
– Soha.
– Bírság?
– Soha.
A rendőr mély levegőt vesz.
– Akkor… miért állítottam meg magát?
Az autós elmosolyodik.
– Gondolom, mert unatkozott.
A rendőr felnevet.
– Lehet… de elárulja, mi a titka?
Az autós hátranéz a hátsó ülésre.
– A gyerekülésben ül a fiam.
– És?
– Ma tanulja az iskolában, hogy mit csinál apa, ha megállítja a rendőr… mert holnap ő felel belőle.
