A pap misét tart, és észreveszi, hogy a hátsó sorban egy férfi hangosan nevetgél.
A mise végén odamegy hozzá:
– Fiam, miért nevettél ennyit a prédikáció alatt?
A férfi azt mondja:
– A feleségem azt mondta, hogy maga röviden beszél.
– És ez miért olyan vicces? – kérdezi a pap.
A férfi sóhajt:
– Hát… most már tudom, hogy hazudott.
A pap felvonja a szemöldökét:
– Talán hosszú volt a prédikációm?
A férfi:
– Atyám, a szenteltvíz megfagy, mire maga befejez egy mondatot!
A pap elgondolkodik:
– Akkor majd rövidebbre fogom.
A férfi mosolyogva:
– Kérem, ne!
– Miért ne?
– Mert így legalább vasárnaponként tudok aludni egy kicsit.
Még több vicc:
A pap kimegy a templom elé, és látja, hogy egy kisfiú egy hatalmas kutyával áll.
Megkérdezi tőle:
– Fiam, barátságos ez a kutya?
A kisfiú bólint:
– Igen, atyám, nagyon jó fej.
A pap megsimogatná, de a kutya hirtelen morogni kezd.
A pap ijedten hátralép:
– Azt mondtad, barátságos!
A kisfiú:
– Hát maga azt kérdezte, hogy barátságos-e.
– Igen, és te igent mondtál!
A kisfiú vállat von:
– Az. Csak magát nem szereti.
– Engem miért nem? – kérdezi a pap döbbenten.
A fiú halkan:
– Tegnap maga locsolta le szenteltvízzel…
– Igen… és?
– Hát… a kutya azt hitte, hogy fürdetni akarja.
A pap felhívja a templom gondnokát:
– János, nagy baj van! Elromlott a mikrofon a misén!
János:
– Mi történt vele, atyám?
A pap sóhajt:
– Nem működött, hiába beszéltem bele.
– És mit csinált? – kérdezi János.
A pap:
– Hát mondtam a híveknek: „Nincs hang!”
János:
– És mit válaszoltak?
A pap kínos mosollyal:
– Hát… azt, hogy „És a lelkész sincs formában.”
János nevet:
– Atyám, maga legalább őszinte.
– Igen, de ezt nem pont így akartam…
János:
– Sebaj!
– Holnapra megjavítom a mikrofont.
– És… a híveket is?
– Őket már nehezebb, atyám.
