A hajléktalan nő belépett a boltba. A biztonsági őr ki akarta dobni – de aztán elővett valamit a zsebéből, amitől mindenki lefagyott…
Rossz szaga volt. Koszos ruhája. A boltosok már elfordították a fejüket. De amikor elővette azt a gyűrött cetlit, amit évek óta őrizgetett… minden megváltozott. Egy történet, ami újra bebizonyítja: a szeretet nem kér, csak vár.
Zita az utcán élt már hónapok óta. Egy kabátban aludt a buszmegálló padján, és az ételmaradékot turkálta a kukákból.
Aznap azonban valami történt.
A zsebében talált egy gyűrött papírt. Egy telefonszám volt rajta – évek óta nem használta. A húgáé volt. Aki annak idején megszakított vele minden kapcsolatot.
Zita bement egy kisboltba, hogy feltöltse a telefonját.
De alig lépett be, a biztonsági őr már ott termett:
– „Itt nem kéregethet! Kifelé!”
Zita nem szólt. Csak elővette a zsebéből azt a papírt… és mellé egy százast.
A pultos lány meglepődött. Feltöltötte a számot.
Zita remegő kézzel pötyögte be a számot. Kicsöngött. Majd egy hang:
– „Halló?”
Csend lett.
Majd Zita megszólalt:
– „Én vagyok az. Tudom, hogy nem kérhetek sokat. De… csak hallani akartalak.”
A vonal másik végén zokogás.
– „Hol vagy? Azonnal érted jövök…”
hirdetés
Egy óra múlva egy autó állt meg a bolt előtt.
Egy nő ugrott ki belőle. Megölelték egymást.
A biztonsági őr csak némán állt.
És nézte, ahogy egy hajléktalanból újra testvér lett.
Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
hirdetés
