A nagyothalló anyós késő este ér haza, már jócskán besötétedett.
Csenget egyet, de olyan erővel, mintha a postás elől menekülne.
A veje álmosan vonszolja magát az előszobáig, kinyitja az ajtót,
majd félig ásítva megszólal:
Hirdetés
– Jaj, hát megjött végre, mama?
Már azt hittem, a seprűje lerobbant a levegőben.
Az anyós hunyorog, nem teljesen érti:
– Miii?
A veje folytatja a viccelődést:
– Na, mi volt? A boszorkánytalálkozó elhúzódott? A többi kis bűbájos hölggyel sokáig gyakorolták a rossz időt?
Az anyós mély levegőt vesz, leteszi a táskát, és hűvösen, kimérten válaszol:
– Nem, édes fiam…
Közelebb lép, és a szeme gyanúsan csillog.
– A városban voltam… az új hallókészülékemért.
A veje nyel egyet.
– Jaj… ööö… tényleg?
Hirdetés
Az anyós elmosolyodik, majd hozzáteszi:
– Igen, most már mindent tökéletesen hallok.
Majd jelentőségteljesen megsimogatja a veje vállát:
– Mindent, amit eddig sutyorogtál a hátam mögött is.
A veje megdermed:
– É-é-é-s meg van elégedve a készülékkel?
Az anyós önelégülten bólint:
– Nagyon. Holnap visszamegyek és kérek egy hangrögzítős változatot is… csak hogy ne maradjon ki semmi.
A veje akkorát nyel, hogy a kutya felkapja a fejét a kosarából.
Az anyós pedig belibben a nappaliba:
– Na, jó éjszakát, fiam! Holnaptól majd tisztábban fogunk beszélgetni.
:plusz 1:
A SZAKÁCS ÉS A “TEHETSÉGES” TANULÓ
Egy étterem konyháján a főszakács épp az új tanulót oktatja.
A tanuló láthatóan mindent összekever: a sót a cukorba önti, a sülteket majdnem leégeti, a levesbe pedig véletlenül beledobja a saját tollát is.
A főszakács már a haját tépi:
– Fiam, kérlek, mondd meg, van bármi tapasztalatod a főzésben?
A tanuló magabiztosan bólint:
– Hogyne lenne! Otthon mindig én csinálom a reggelit!
A szakács felcsillanó szemmel:
– Na végre! És mit?
A tanuló kihúzza magát:
– Teát.
A főszakács nagyot sóhajt:
– Az még oké… és hogyan készíted?
A tanuló büszkén:
– Először megmelegítem a vizet a mikróban, beleöntöm a bögrébe, aztán…
A szakács közbevág:
– Igen, tudom… beleteszed a filtert?
– Á, dehogy! – vigyorog a tanuló. – Elmegyek anyámhoz és megkérem, hogy fejezze be, mert mindig ő csinálja jobban.
A főszakács csak áll, majd mély levegőt vesz:
– Fiam… menj ki az étterembe.
– Miért? – kérdezi ártatlanul a tanuló.
Hirdetés
A szakács csendesen felel:
– Mert ott kisebb az esélye, hogy felgyújtod a konyhát.
