– Lányom, látom, főzöl… hát, legalább próbálkozol.
A meny nagyot nyel.
– Igen, anyuka, igyekszem.
Az anyós belekukkant a tepsibe.
– Hát… ez a hús kicsit száraznak tűnik.
A meny sóhajt:
– Még csak most tettem be!
Az anyós felhúzza a szemöldökét:
– Akkor jó, még van esély rá, hogy ehető legyen.
A férj ekkor lép be a konyhába, és látja, hogy két nő egymásra néz, mint két párbajhős.
– Sziasztok… minden rendben?
Az anyós azonnal ráförmed:
– Fiam, mondd meg a feleségednek, hogy a hús nem így készül!
A férj köhint:
– Anya… te hogy készítenéd?
Az anyós büszkén kihúzza magát:
– Úgy, ahogy mindig csináltam. És az legalább finom volt!
A meny rávágja:
– Igen, anyuka… kár, hogy a fia egyszer sem ette meg.
A férj lefagy.
Az anyós mereven néz, majd összeszedi magát:
– Azért, mert mindig fogyókúráztam!
A meny:
– Persze. Pont vasárnap ebédnél.
Az anyós szúrós szemmel:
– Lányom, ha ilyen hangon beszélsz, még hosszú évekig jövök hozzátok ellenőrizni!
A meny mosolyog:
– Anyuka… mi már úgy számolunk, hogy maga nyugdíjba sem megy.
A férj kétségbeesetten:
– Lányok, könyörgöm… legalább az ebéd legyen békés!
Az anyós felkapja a kabátját:
– Majd akkor jövök vissza, amikor tényleg szükségetek lesz rám!
A meny halkan odasúgja a férjének:
– Akkor… soha?
Az anyós visszafordul:
– Hallottam ám!
A férj felsóhajt:
– Én is. És még csak vasárnap van… 😂
További cikkek
