Az emberek már megszokták, hogy a park egyik sarkában minden este megjelent egy fiatal nő. A haja kócos volt, ruhái kopottak, és egy régi hátizsákot ölelt magához, benne egy gyűrött plüssmackóval. Nem kért semmit. Nem szólított le senkit. Csak lefeküdt a padra, összekuporodva, mintha keresne valamit, amit senki más nem ért.
Egy nap egy idős férfi megállt mellette. Elegáns kabátban, tiszta cipőben, de a szemében mély szomorúság égett.
– Ne haragudjon… – szólalt meg csendesen. – De elárulná, miért pont ezt a padot választja minden este?
A lány összerezzent, majd felnézett. A hang nem volt ellenséges. Inkább… ismerős.
– Ez a pad… – suttogta –, ez volt az utolsó hely, ahol valaha boldog voltam.
A férfi nem mozdult. Várt.
A lány folytatta.
– Tíz éve… egy kislányt ide hozott egy férfi. Lufit vett neki, fagylaltot. Azt mondta, „sosem hagylak el”. Aztán… eltűnt. A kislány sosem tudta, miért.
A férfi lábai megrogytak. Leült a pad szélére.
– Az a kislány… te voltál?
– Igen – bólintott a lány. – Az anyám sosem beszélt róla. Csak egyszer hallottam, hogy apám elment. Soha nem keresett. Soha nem írt. Csak… eltűnt.
A férfi remegett. A torkában gombóc keletkezett.
– Mi… mi volt a neved akkor?
– Virág – felelte. – De azóta senki nem hívott így. Azóta csak bolyongok.
A férfi lassan elővett egy kopott, megsárgult képet a belső zsebéből. Egy kislány mosolygott rajta, lufival a kezében.
– Ez a kép mindig nálam van – suttogta. – Azóta, hogy az anyád azt mondta… meghaltál.
A lány elnémult.
– Micsoda?
– Az anyád azt mondta, elütött az autó. Hogy ne keressem többé. És én… összeomlottam. Eltemettem magamban a világot. De soha nem tudtam elengedni.
Virág keze remegett. A pad, amit minden este választott, hirtelen szentéllyé változott. A férfi, akit gyűlölt és akire vágyott, ott ült mellette.
– Te vagy az apám?
A férfi bólintott. A könnyei hangtalanul peregtek.
– Bocsáss meg, Virág. Kérlek… bocsáss meg.
hirdetés
A lány nem szólt semmit. Csak a férfi vállára hajtotta a fejét.
Aznap este nem a padon aludt. Hanem egy meleg szobában, puha ágyban, biztonságban. És egy cetlit talált a párnáján, apja kézírásával:
„Végre hazataláltál. És én is.”
Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
hirdetés
