A férj hazaér, és látja, hogy a kutya a nappali közepén ül.
Mozdulatlanul.
Előtte egy széttépett párna.
– Mi történt itt? – kérdezi a férj gyanakodva.
A feleség a kanapéról fel sem néz:
– Semmi.
A férj a kutyára mutat.
– Akkor EZ meg mi?
– A kutya unatkozott.
A férj sóhajt.
– És miért unatkozott?
A feleség végre felnéz:
– Mert valaki azt mondta reggel, hogy „majd este leviszem sétálni”.
A férj védekezik:
– Dolgom volt!
A kutya lassan felnéz.
Sóhajt.
Majd odasétál a férj cipőjéhez.
– Ne merd… – mondja a férj halkan.
A kutya felkapja a cipőt, leül vele, és mélyen a férj szemébe néz.
A feleség nyugodtan megszólal:
– Nyugi.
– Ő csak azt csinálja, amit te szoktál:
– nem mond semmit… csak bosszút áll később.
A férj halkan:
– Visszakapom a cipőmet?
A feleség:
– Igen.
– Amikor ő úgy érzi, eleget sétáltál vele fejben.





















