Peti eldöntötte, hogy ma rendet tesz a házban, mert szerinte az állatai már nem tisztelik.
A kutya, Buksi, úgy tett, mintha nem értené, miről van szó.
A macska, Cirmos, úgy tett, mintha Peti nem is létezne.
Peti leültette őket maga elé.
„Most figyeljetek. Ez az utolsó beszélgetés.”
Buksi leült.
Cirmos nem.
Cirmos fent volt. Mindig fent van.
„Én etetlek titeket.”
Buksi bólintott.
Cirmos ásított.
„Én takarítok utánatok.”
Buksi szégyenkezett.
Cirmos elnézett az ablak felé.
„Én fizetem az állatorvost.”
Buksi lehajtotta a fejét.
Cirmos felnézett a plafonra, mintha számolna.
Peti kezdett belejönni.
„Szóval mostantól én vagyok a főnök.”
Csend lett.
Olyan csend, amit csak akkor hallasz, amikor nagyon rossz irányba mentél el.
Buksi megszólalt:
„Gazdi… kérdezhetek valamit?”
„Mit?”
„Te mit csinálsz, amikor mi nem vagyunk itthon?”
Peti megállt.
„Hogyhogy mit?”
„Hát… kivel beszélsz?”
Cirmos ekkor leugrott.
Odament Petihez.
Felnézett rá.
„Figyelj” – mondta nyugodtan.
„Mi itt élünk.”
„Igen” – mondta Peti.
„Mi eszünk.”
„Igen.”
„Mi alszunk.”
„Igen.”
Cirmos közelebb lépett.
„Te viszont…”
És itt jött a BRUTÁL, NAGY CSATTANÓ, ami mindent megfordít:
„…te akkor is beszélsz hozzánk,
amikor egyedül vagy.”
Buksi bólintott.
„Ez nem gazdaság.”
Cirmos odatette a végső ütést:
„Ez TERÁPIA.
ÉS MI VAGYUNK A PSZICHOLÓGUSOK.” 😳🐶🐱💥
Peti leült.
Csendben.
És először az életben megkérdezte:
„Ugye ezért nem kértek pénzt?”
Cirmos elmosolyodott:
„Dehogynem.
Kajában.
És az önbecsülésedben.” 🔥💀
