A katona először vitte haza bemutatni a feleségét a laktanya után.
Az anyós már az ajtóban végigmérte, és azt kérdezte:
– Na, fiam, aztán tudsz te rendet tartani?
A katona kihúzta magát:
– Igenis, kérem! Nálunk a körletben egy porszem sem marad!
Az anyós bólintott:
– Az szép, mert nálunk a nappaliban se szeretem a rendetlenséget.
Másnap reggel a katona hatkor felkelt, beágyazott, felmosott, még a szőnyeget is kirázta.
Az anyós csak nézte, majd megszólalt:
– Te tényleg jó katona vagy.
A katona büszkén felelte:
– Igenis! Fegyelem, pontosság, tisztaság!
Az anyós elmosolyodott:
– Akkor most jön a legnehezebb küldetés.
– Mi lenne az? – kérdezte a katona.
– Mondd meg a lányomnak, hogy ideje felkelni…
A katona elsápadt:
– Elnézést… van esetleg másik front?
Még több vicc:
A katona szabadságot kapott, és először ment ebédre az anyósához.
Az anyós már a kapuban várta:
– Na, fiam, a hadseregben biztos megtanítottak engedelmeskedni!
A katona vigyázzba vágta magát:
– Igenis! Parancs, az parancs!
Leültek ebédelni, az anyós pedig sorolni kezdte:
– Hozd be a kenyeret! Tölts vizet! Tedd arrébb a széket!
A katona szó nélkül mindent teljesített.
A felesége csodálkozva súgta:
– Anyu, te hogy csinálod ezt? Nekem sosem fogad szót így.
Az anyós büszkén kihúzta magát:
– Egyszerű. Én vagyok az egyetlen ember, aki hangosabban tud vezényelni, mint a századosa.
A katona erre letette a vizeskancsót, sóhajtott egy nagyot, és azt mondta:
– Tévedés volt azt hinnem, hogy leszereltem…
Az anyós ránézett:
– Fiam, nálunk te még csak alapkiképzésen vagy!
