Peti megfogadta, hogy ma végre rendet tesz az udvaron, mert szerinte az állatok átvették az irányítást.
A kutya, Rex, megfogadta, hogy ma is úgy tesz, mintha ő lenne a legbutább – így kevesebb feladat jut neki.
A macska, Mici, nem fogadott meg semmit, mert ő eleve tökéletesnek született.
Reggel Peti kilép az udvarra, és már az első lépésnél rálép valamire.
Lenéz.
Egy játékegér.
„Mici…” – mondja fáradtan.
A macska ránéz: „Dekoráció.”
Rex ott ül a teraszon, és figyeli őket.
„Te miért nem szólsz rá?” – kérdezi Peti a kutyát.
Rex csóválja a farkát: „Én megpróbáltam. Tegnap. 2019-ben.”
Peti sóhajt, és etetni kezd.
Rex azonnal ott terem.
Mici lassan sétál oda, mintha szívességet tenne.
A tál mellől megszólal: „Ez kevés.”
„Mi kevés?”
„A tisztelet.”
Peti megdörzsöli a szemét.
„Most beszéltél?”
Mici nyújtózik: „Nem. Gondoltam.”
Ekkor megjelenik a szomszéd galamb az udvaron.
Rex felugrik.
„AZ ELLENSÉG!”
A galamb nyugodtan: „Albérlő.”
Peti már nem lepődik meg semmin.
„Rex, kergetsd el!”
Rex odasétál a galambhoz, majd visszajön.
„Nem akar menni.”
„Miért?”
„Azt mondta, van lakcímkártyája.”
Mici közben felugrik az asztalra.
„Lejössz?” – kérdezi Peti.
„Nem.”
„Miért?”
„Mert fent vagyok.”
Délután Peti próbál dolgozni.
Rex odafekszik a lábára.
Mici a billentyűzetre.
A galamb az ablakpárkányra.
„Ez így nem megy!” – csattan fel Peti.
Mici ránéz: „Miért, eddig ment?”
Este Peti eldönti, hogy rendet rak.
„Mostantól szabályok lesznek!”
Rex felkapja a fejét.
Mici ásít.
A galamb jegyzetel.
„Első szabály: én vagyok a főnök.”
Csend.
Rex megszólal: „Biztos?”
Peti idegesen nevet.
„Ki más lenne?”
Mici odamegy hozzá, megsimogatja… saját magát Peti lábán.
„Aranyos vagy” – mondja.
Rex ekkor odavágja a nagy csattanót, olyan nyugalommal, mintha ez alapigazság lenne:
„Peti…
te etetsz,
te takarítasz,
te fizeted a számlákat,
te kelsz fel korán,
te alkalmazkodsz.
Mi meg itt élünk.
Szóval ne haragudj…
te nem gazda vagy.
Te vagy a személyzet.” 😳🐶🐱💥
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
