„Megcsókoltam, megöleltem” – mondta Lewis arról, mit tett, miután az orvos közölte vele, hogy Adrianna meghalt. „Megérintettem. Mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó alkalom, az utolsó alkalom, hogy látom őt. Akkor már tudtam, hogy a kisbabám meghalt.”
A hatóságok először azt hitték, hogy a kislány vízbe fulladása baleset volt.
A.J. verziója
Hat hónappal később a 7 éves A.J. belépett egy idegenekkel teli tárgyalóterembe, és nem értette, hogy édesanyja sorsa az ő apró kezében van.
„Anya megmerítette a húgomat. A húgom olyan dolgokat csinált, amiket nem kellett volna, ezért a mamám dühös lett, és beledobta a medencébe” – mondta a kisfiú korábban a rendőrségnek adott interjújában.
A bíróságon A.J. rajzolt egy fényképet, amelyen egy pálcikaember látható a medence mellett, egy másik a medence felett lebegve, ő pedig néhány méterre tőle egy fa mellett.
Amikor az ügyészek megkérdezték, hogy mit csinál, azt mondta, hogy „játszik” a fán.
Ezután a medence melletti figurákról kérdezték.
„Anya” – mondta a bíróságról megosztott felvételen.
„Megöli a húgomat” – válaszolta, amikor az édesanyja tetteiről kérdezték a rajzán.
„Hogy csinálja ezt?” kérdezték A.J.-től.
„Az arca elé teszi a kezét” – mondta a fiú a bíróságnak, a tárgyilagos előadásmódja szíven ütötte az embereket.
A vázlat bal oldalára A.J. azt is írta, hogy „meghalt” és „túl rossz”, amivel tisztázta, hogy a húga »meghalt«, és hogy ez „ijesztő”.
Az esküdtszék Lewis-t bűnösnek találta első fokú gyilkosság és súlyos gyermekbántalmazás vádjában. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
„Szóról szóra”
A tárgyalás után A.J. új fejezetet kezdett, távol a nyilvánosságtól.
Egy szerető pár örökbe fogadta, új nevet kapott, és csendben eltűnt a reflektorfényből.
A szívszorító eset óta soha nem beszélt nyilvánosan az eseményekről, amelyek örökre megváltoztatták az életét.
A 24 éves, ma már tűzoltó, a Daily Mailnek elmondta, hogy „nem edzették vagy ilyesmi” a tárgyalásra, és csak „később, tinédzserkorában” jött rá, hogy vallomása meghatározta édesanyja sorsát.
„Csak elmondtam nekik pontosan azt, amit láttam, szóról szóra” – mondta A.J., hozzátéve, hogy gyerekként „nagyon-nagyon ideges volt… Hogy az a sok ember néz téged, meg minden. De örültem, hogy vége van”.
Sötétség
A.J. a húgáról és Lewisszal töltött gyermekkoráról szólva megosztotta, hogy „csak sötétség, trauma volt. Rengeteg bántalmazás. Fizikailag bántalmaztak, Adriannát és engem is megvertek”.
„Régen volt már, hogy erről kellett beszélnem, ezért emlékszem néhány dologra az előző életemből” – mondta, hozzátéve, hogy az örökbefogadott családjával való élet tele volt szeretettel és boldogsággal.
„A bántalmazásra pedig nagyrészt emlékszem. Néha nem is láttuk, hogy mi történik. Szó szerint néha vakon ért minket„ – mondta róla és Adriannáról, aki a ”legjobb barátja” volt.
A.J. a vallomása óta nem látta az édesanyját: „Bírósági rendelkezés szerint nem láthatjuk egymást, és én ezt így is akartam tartani, csak hogy semmi ne kerüljön újra elő… az összes érzés és érzelem és a traumák újra napvilágra kerüljenek” – mondta
Hozzátette: „Szívszorító volt. Tudod, ő az anyám. De volt némi megkönnyebbülés is, hogy amin akkoriban keresztülmentünk, végre véget ért”. via
