A férj eldönti, hogy megjavítja a konyhaszekrény ajtaját.
– Drágám, ne hívjunk szerelőt, én megoldom!
– jelenti ki magabiztosan.
A feleség csak ennyit mond:
– Jó… de jegyzem, mikor kezdted.
A férj előveszi a szerszámosládát.
Öt perc múlva már keres valamit.
– Hol a csillagcsavarhúzó?
– Ott, ahol legutóbb hagytad.
– Ha tudnám, nem kérdezném!
Elkezd szerelni, de beakad a keze az ajtó mögé.
Fél perc múlva hangos káromkodás hallatszik:
– Ez direkt csinálja velem!
Majd kiesik a zsanér, leszakad a fogantyú, a polc pedig kiborul.
A férj zihálva ül a földön:
– Nem baj… ez terv szerint megy.
A feleség belép, végignéz a káoszon:
– Te… te mit javítasz pontosan?
A férj büszkén felel:
– Hát az ajtót!
– Ühüm…
– Akkor jó. Mert a végén az egész konyhát újra lehet építeni.
Még több:
A férj úgy dönt, hogy végre felszerel egy polcot a nappaliban.
A feleség óvatosan kérdezi:
– Biztos, hogy menni fog?
– Drágám, kérlek… YouTube-on már három videót is megnéztem. Profi vagyok!
A férj kiméri a helyet, felrajzolja a pontokat, majd büszkén előveszi a fúrót.
Bekapcsolja… a fal remeg… a férj is remeg.
Aztán: BZZZ-KATT! – megszűnik a világítás.
– Jaj, ne idegeskedj – mondja a férj sötétben –, ez csak a kreatív folyamat része.
Felkapcsolják a biztosítékot, újra próbálkozik.
Második lyuk kész, harmadiknál valami csattan.
A férj hátralép:
– Ez biztos nem volt fontos… ugye?
Felszereli a polcot, hátralép, megnézi:
– Na! Mondtam, hogy sikerül!
A feleség méregeti a polcot, ami látványosan jobbra lejt.
– Drágám… ez így hogy fog tartani bármit?
A férj elmosolyodik:
– Egyszerű!
– Csak olyan dolgokat teszünk rá, amiknek nem baj, ha lecsúsznak.
