Egy szombat reggel a férj felkel, mint aki életében először kapott küldetést az Univerzumtól.
Nyújtózik egyet, kinéz az ablakon, majd büszkén kijelenti:
– Drágám, ma megjavítom a fűnyírót!
A feleség fel sem néz a kávéból:
– Már megint?
– Megint? Én még SOSEM adtam fel!
– Drágám… múltkor 20 perc után a szomszéd javította meg.
– Az csak stratégiai visszavonulás volt!
A férj kimegy az udvarra, előveszi a fűnyírót.
Megnézi jobbról… balról… alulról… majd büszkén mondja:
– Igen! Határozottan felismerem, hogy ez egy fűnyíró.
– Ez már haladás – kiált ki a feleség.
Elkezd matatni rajta.
Kihúz egy csavart.
A feleség az ajtóból:
– Drágám, az ott fontos volt?
– Ha nem lenne fontos, nem lenne ott!
– Akkor MIÉRT húztad ki?!
– Hogy lássam, mennyire fontos.
A férj beindítja a motort.
A fűnyíró felbőg, de olyan hangot ad, mint aki épp végakaratot mond.
A férfi büszke:
– Hallod? Beindult!
– Nem beindult… búcsúzik – mondja a feleség.
A motor hirtelen BRAKKK-BRAKKK hangot ad, majd elhallgat.
A férfi hátralép:
– Hm… ez diagnosztizál.
– Szerintem haldoklik – válaszolja a feleség.
– Csak pihen!
– Te is így mondtad a mikróról is… és azóta a pincében temetjük.
A férj még utoljára megpróbálkozik: belerúg.
Semmi.
Megint rúg.
A feleség:
– Drágám… ettől nem indul be.
– A fociban működik!
– Ez nem focipálya, hanem a kert.
– Igen, és pont ezért kell nyírni!
Végül elkeseredve leül a fűnyíró mellé, és megállapítja:
– Ennek vége.
A feleség odalép, benyúl a kilazult csavar mellé, meghúz egy rejtett kapcsolót…
A fűnyíró azonnal beindul.
A férj döbbenten:
– Ez… ez hogy?!
A feleség vállat von:
– Megnyomtam az ON gombot.
A férj pedig csak ennyit mond:
– Jó… akkor hivatalosan kijelentem: én beindítottam. Te csak segítettél. 🤣
