🧔♂️ „A férj, aki életében először próbált meg gazdát cserélni… a kutyával”
Egy nap a férj besétál a nappaliba, felkapja a kabátját, és odaszól a feleségének:
– Drágám, eldöntöttem… leviszem a kutyát sétálni!
A feleség felnéz a telefonból:
– Te?
– Igen, én!
– Te még a pizzafutárt is megkéred, hogy vigye le helyetted a szemetet!
– Az más volt… stratégiai delegálás!
A férfi nagy lendülettel felkapja a pórázt és a kutya tálját.
A kutya ránéz, mint aki pontosan tudja: ebből baj lesz.
A férfi elindul vele a házból.
Első akadály: a kapu.
– Gyere, Buksi! – mondja a férfi.
A kutya pedig… visszamegy a házba.
A férfi utána:
– Miért nem jössz?!
A feleség az ajtóból:
– Mert még ő is tudja, hogy te ehhez alkalmatlan vagy.
A férfi végül kijut vele az utcára.
Megy, húzza a pórázt…
A kutya sehol.
Visszanéz: a kutya 3 méterrel arrébb ül, és nézi, mintha kérdezné:
– És most mi a terved, bajnok?
A férfi próbál parancsolni:
– Buksi! Ül!
A kutya felnéz.
– Buksi! Fekszik!
A kutya ásít.
– Buksi! Gyere!
A kutya megfordul, és elindul vissza a ház felé.
A férfi bosszúsan felsóhajt:
– Miért nem működik?!
Egy járókelő odalép:
– Uram, beszél a kutyához?
– Igen, parancsnoki hangon!
– És ért a kutyákhoz?
– Persze!
– Mióta?
– Mióta elindultunk.
A járókelő elneveti magát:
– A kutyák nem parancsra működnek, hanem hangulatból.
A férfi:
– Akkor nekem végem. Én reggel óta morcos vagyok.
Végül visszaviszi a kutyát a házhoz, fáradtan, izzadtan, teljesen kikészülve.
A feleség kérdezi:
– Na, milyen volt a séta?
– Borzalom. A kutya makacs, nem működik, nem követ semmit!
A feleség ránéz:
– Drágám… a pórázt a saját nyakadba csatoltad.
– …
A férfi megáll, nézi a pórázt a nyakában:
– Hm… akkor legalább tudom, miért néztek ránk furán az utcán. 🤣
