Közelebb mentem. A nő éppen egy csomag fagyasztott zöldborsót tartott a kezében. Amikor megfordult, megláttam az arcát. Anna volt az. Idősebbnek tűnt, a haja rövidebb volt, de kétségtelenül ő volt az.
„Anna?” – szóltam halkan.
Látszott, hogy megdermed. Lassan felém fordult, és amikor rám nézett, a szeme könnybe lábadt. „Zoltán?” – suttogta.
„Meg kell bocsátanod”
„Mi történt veled? Hol voltál ennyi ideig?” – tettem fel a kérdést, miközben az elmúlt 15 év fájdalma egyszerre tört rám.
„Először meg kell bocsátanod” – mondta halkan.
„Megbocsátani?” – kérdeztem döbbenten. „Te elhagytál minket, Annát! Tudod, mit tettél Dáviddal? Tudod, mit tettél velem?”
„Zoltán, kérlek, hallgass meg” – mondta, miközben könnyek folytak az arcán. „Nem bírtam tovább. Úgy éreztem, megfulladok. Féltem, hogy nem tudom megadni Dávidnak azt az életet, amit megérdemel.”
„Ezért elhagytál minket? Ezért hagytál egy újszülöttet az apjával?” – kiabáltam. A fájdalom és a harag feltört belőlem.
Az igazság
Anna elmondta, hogy az édesanyja segített neki elmenekülni. Európába költözött, új nevet vett fel, és egy sikeres karriert épített. „Most már van elég pénzem, hogy mindent megadjak Dávidnak” – mondta.
„Te azt hiszed, hogy pénzzel megoldhatod?” – vágtam rá. „Dávid már nem ismer téged. Nekem kellett elmondanom, miért nincs anyukája. Nekem kellett megvigasztalnom, amikor sírt miattad.”
„Kérlek, hadd találkozzak vele” – könyörgött. „Legalább egyszer. Csak hogy elmondhassam, mennyire sajnálom.”
A döntésem
„Nem, Anna” – mondtam határozottan. „Dávid élete most boldog. Nem zavarhatod össze azzal, hogy hirtelen visszatérsz. 15 év telt el. Túl késő.”
Ahogy elfordultam, hallottam, hogy sírva szólít. „Zoltán, kérlek!”
De nem néztem vissza. Dávid és én már továbbléptünk. Nem engedhettem, hogy újra fájdalmat okozzon nekünk.
Te mit tettél volna a helyemben? Megérdemelte volna, hogy újra részese legyen az életünknek? Vagy helyesen döntöttem, hogy kizártam őt az életünkből? Cikk forrása: minden-egyben.com
