A férj egy este belép a lakásba, és azonnal érzi, hogy valami nagyon nem stimmel.
A cipők rendben.
A kanapé rendben.
A feleség… túl rendben van.
– Szia – mondja a férj.
– Szia – feleli a feleség mosolyogva.
Ez a mosoly nem a „szeretlek”, hanem a „tudok valamit” mosoly.
– Minden oké? – kérdi a férj.
– Tökéletes – mondja a feleség.
A férj leteszi a táskát.
– Nem vagy mérges?
– Nem.
– Biztos?
– Soha nem voltam ilyen nyugodt.
Ez már vészjelzés.
– Főzzek vacsorát?
– Nem kell.
– Rendeltél?
– Nem.
– Akkor mit eszünk?
– Amit főztél tegnap.
– De… tegnap nem főztem.
– Tudom.
Csend.
A férj nyel egyet.
– Akkor mi ez a jókedv?
A feleség leül vele szemben.
– Elgondolkodtam.
– Min?
– Rajtad.
– Az jó?
– Nagyon.
– Akkor miért félek?
A feleség kedvesen megsimítja a kezét.
– Mert végre mindent megértettem.
– Mit?
– Hogy nem vagy feledékeny.
– Hanem?
– Válogatsz.
– Miben?
A feleség feláll, indul az ajtó felé.
– Abban, mi fontos.
– Hova mész? – kérdi a férj pánikolva.
A feleség visszanéz, mosolyog.
– Bevásárolni… magamnak. Mert ma rájöttem, én nem voltam a listádon. 😳🔥
