Főoldal
Egyéb
A feleség este belép a nappaliba, és látja, hogy a férje a kanapén ül, olyan arccal, mint aki mélyen filozofál.
Egyéb

A feleség este belép a nappaliba, és látja, hogy a férje a kanapén ül, olyan arccal, mint aki mélyen filozofál.

A feleség este belép a nappaliba, és látja, hogy a férje a kanapén ül, olyan arccal, mint aki mélyen filozofál.

– Min gondolkodsz ennyire? – kérdezi a feleség.

A férj megvakargatja a fejét:
– Arra jutottam… hogy a nők tényleg különlegesek.

Hirdetés

A feleség elmosolyodik:
– Igen? Na és mire jöttél rá pontosan?

A férj sóhajt:
– Arra, hogy ha boldog vagy, beszélsz róla.
– Ha mérges vagy, beszélsz róla.
– Ha semmi baj nincs, akkor is beszélsz róla.

A feleség karba teszi a kezét:
– És ez szerinted baj?

A férj megrázza a fejét:
– Egyáltalán nem! Csak próbálom megszokni, hogy néha még akkor is kapok választ, amikor nem is tettem fel kérdést. 😂


Hirdetés
Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
Hirdetés

Kapcsolódó bejegyzések

A családom számára ingyenes házvezetőnő voltam, mígnem a saját születésnapomra üzleti útra kellett mennem egy másik országba 😯🤔😀 Márta a tűzhely mellett állt, kavargatta a gőzölgő húslevest, amikor férje, Lajos belépett a konyhába, és egy borítékot ejtett az asztalra. – Osztálytalálkozó – mondta, anélkül, hogy levette volna a szemét a telefonjáról. – Szombaton lesz. Márta ránézett a meghívóra. Harminc év telt el az érettségi óta. Az aranyozott betűk fényesen csillogtak a kartonon. – Te el is mész rá? – kérdezte óvatosan, miközben kötényébe törölte a kezét. – Hát persze – felelte Lajos. – Te meg szedd össze magad addig, mert úgy nézel ki, mint egy fáradt cseléd. Ne hozz szégyent a családra. A szavak hidegen csapták arcon. Márta megmerevedett, kezében a merőkanállal. Lajos közben már kifelé tartott, amikor a konyhába belépett két fiuk, Zoltán és Balázs. – Anya, mi ez? – kérdezte Zoltán, felkapva a képeslapot. – Osztálytalálkozó – mondta halkan. – Ó, tök jó! – vigyorgott Balázs. – De ugye nem ebben a régi, nyúzott köntösben akarsz odamenni? A fiúk nevetése szúrt, de mielőtt Márta megszólalhatott volna, belépett az anyósa, Ilona néni. – Ne csúfoljátok az anyátokat – szólalt meg, bölcs hangot erőltetve magára. – Csak egy kicsit helyre kell hoznia magát. Fesd be a hajad, vegyél valami rendes ruhát, Mártikám. A nő mindig maradjon nő. Márta csak bólintott, és visszafordult a tűzhelyhez. A mellkasában szúró fájdalmat érzett, de kívülről nem mutatta. Huszonöt év házasság alatt megtanulta elrejteni a sérelmeit. – A vacsora kész – jelentette be fél órával később. Az asztal körül ülve mindenki jóízűen kanalazta a húslevest. Mellette ropogós héjú, frissen sült kenyér és káposztás pogácsa sorakozott. – Finom – morogta Lajos, miközben evett. – Ahogy mindig – bólogatott Ilona néni. – Legalább a főzéshez értesz. Márta alig evett pár falatot, majd a mosogatóhoz állt. A felette lógó kis tükörben megpillantotta saját arcát. Egy negyvennyolc éves nő nézett vissza rá: őszülő hajtövek, szarkalábak, tompa tekintet. „Mikor lettem ilyen öreg?” – villant át rajta. Szombaton hajnalban már talpon volt. Tudta, mindenki visz valamit az osztálytalálkozóra. Ő nem spórolt: főzött gulyást, készített francia salátát, sütött túrós és káposztás pogácsát, desszertnek pedig mézes krémest. A keze szinte magától dolgozott: aprított, kevert, dagasztott. A konyhában nyugalmat talált. Itt nem szidták, itt ő volt a mester. – Anya, hát mennyit sütöttél-főztél? – csodálkozott Zoltán, amikor délelőtt lebotorkált a konyhába. A folytatása az első kommentben

A családom számára ingyenes házvezetőnő voltam, mígnem a saját születésnapomra üzleti útra kellett mennem egy másik országba 😯🤔😀 Márta a tűzhely mellett állt, kavargatta a gőzölgő húslevest, amikor férje, Lajos belépett a konyhába, és egy borítékot ejtett az asztalra. – Osztálytalálkozó – mondta, anélkül, hogy levette volna a szemét a telefonjáról. – Szombaton lesz. Márta ránézett a meghívóra. Harminc év telt el az érettségi óta. Az aranyozott betűk fényesen csillogtak a kartonon. – Te el is mész rá? – kérdezte óvatosan, miközben kötényébe törölte a kezét. – Hát persze – felelte Lajos. – Te meg szedd össze magad addig, mert úgy nézel ki, mint egy fáradt cseléd. Ne hozz szégyent a családra. A szavak hidegen csapták arcon. Márta megmerevedett, kezében a merőkanállal. Lajos közben már kifelé tartott, amikor a konyhába belépett két fiuk, Zoltán és Balázs. – Anya, mi ez? – kérdezte Zoltán, felkapva a képeslapot. – Osztálytalálkozó – mondta halkan. – Ó, tök jó! – vigyorgott Balázs. – De ugye nem ebben a régi, nyúzott köntösben akarsz odamenni? A fiúk nevetése szúrt, de mielőtt Márta megszólalhatott volna, belépett az anyósa, Ilona néni. – Ne csúfoljátok az anyátokat – szólalt meg, bölcs hangot erőltetve magára. – Csak egy kicsit helyre kell hoznia magát. Fesd be a hajad, vegyél valami rendes ruhát, Mártikám. A nő mindig maradjon nő. Márta csak bólintott, és visszafordult a tűzhelyhez. A mellkasában szúró fájdalmat érzett, de kívülről nem mutatta. Huszonöt év házasság alatt megtanulta elrejteni a sérelmeit. – A vacsora kész – jelentette be fél órával később. Az asztal körül ülve mindenki jóízűen kanalazta a húslevest. Mellette ropogós héjú, frissen sült kenyér és káposztás pogácsa sorakozott. – Finom – morogta Lajos, miközben evett. – Ahogy mindig – bólogatott Ilona néni. – Legalább a főzéshez értesz. Márta alig evett pár falatot, majd a mosogatóhoz állt. A felette lógó kis tükörben megpillantotta saját arcát. Egy negyvennyolc éves nő nézett vissza rá: őszülő hajtövek, szarkalábak, tompa tekintet. „Mikor lettem ilyen öreg?” – villant át rajta. Szombaton hajnalban már talpon volt. Tudta, mindenki visz valamit az osztálytalálkozóra. Ő nem spórolt: főzött gulyást, készített francia salátát, sütött túrós és káposztás pogácsát, desszertnek pedig mézes krémest. A keze szinte magától dolgozott: aprított, kevert, dagasztott. A konyhában nyugalmat talált. Itt nem szidták, itt ő volt a mester. – Anya, hát mennyit sütöttél-főztél? – csodálkozott Zoltán, amikor délelőtt lebotorkált a konyhába. A folytatása az első kommentben