A férj hazaér, és látja, hogy a felesége a nappaliban ül, előtte egy bögre kávé.
Hideg.
Mint a hangulat.
– Mi a baj? – kérdezi a férj automatikusan.
– Semmi. – mondja a feleség.
A férj bólint.
– Akkor jó.
A feleség lassan felnéz.
– Tudod, mi a legnagyobb problémád?
– Hogy mindig mindent túlgondolsz? – próbál viccelni a férj.
– Nem. – mondja a feleség halkan. – Az, hogy semmit sem gondolsz végig.
A férj sóhajt.
– Már megint kezdődik…
– Nem. – vágja rá a feleség. – Ez most pont az, ami nem kezdődik el.
– Akkor mi ez?
A feleség kortyol egyet a hideg kávéból.
– Ez az a rész, amikor már nem magyarázok.
– Miért?
– Mert eddig mindig elmagyaráztam.
– És te mindig megígérted, hogy más lesz.
A férj ingerülten:
– De hát próbálkozom!
A feleség bólint.
– Tudom. Néha. Akkor, amikor már majdnem késő.
– Ez most szakítás? – kérdezi a férj félhangosan.
A feleség feláll, és kimondja:
– Nem. Ez rosszabb.
– Ez az, amikor még együtt vagyunk…
– csak én már nem számolok veled.
A férj suttogva:
– Akkor mit csináljak?
A feleség az ajtóból visszanéz:
– Semmit.
– Most már pontosan azt.
További cikkek
