A postás egyik nap megáll az egyik háznál, ahol egy idős néni lakik.
– Jó napot, Marika néni! Meghoztam a nyugdíjat. – mondja a postás.
– Jaj, köszönöm fiam, te vagy az én angyalom! – válaszolja a néni.
Másnap megy tovább a körútjára, és egy másik háznál a gazda így szól:
– Hallod, postás! Nincs nekem most pénzem adni, de van itt egy jó pálinkám!
A postás persze nem sértődik meg, sőt, örömmel elfogadja.
Harmadnap az egyik asszony így fogadja:
– Tudja mit, postás úr, én nem tudom mivel hálálni a munkáját, de megsütöttem magának egy tepsi rétest!
A postás boldogan cipekedik tovább: a táskában a levelek, a kezében a rétes.
Negyedik napon azonban furcsa dolog történik.
Az egyik házban egy csinos fiatal hölgy fogadja:
– Postás bácsi, nincs pénzem, nincs étel, nincs pia… De ha gondolja, valami mással is meg tudom hálálni…
A postás teljesen elpirul, de nem akar udvariatlan lenni.
Eltelik egy óra, majd kettő, végül nagy mosollyal távozik a házból.
Már este van, amikor betér a kocsmába.
– Na, mi van postás? – kérdezik a falubeliek. – Megint jó napod volt?
A postás sóhajt egyet, és így szól:
– Fiúk, én nagyon szeretem a munkám, de lassan azon gondolkodom, hogy inkább bankban kéne dolgoznom.
– Miért, ott könnyebb? – csodálkoznak.
– Könnyebb nem… De ott legalább senki nem próbálja minden nap természetben törleszteni a hitelt!
