A falusi kocsmában üldögél két öreg, Pista és Jani.
Pista hosszasan nézi a poharat, majd megszólal:
– Te, Jani… tegnap az asszony azt mondta, hogy változnom kéne.
Jani sóhajt:
– Az enyém is ezt mondja minden hétfőn.
Pista kortyol egyet:
– Azt mondta, legyek romantikusabb.
Jani elmosolyodik:
– Hát akkor légy!
Pista legyint:
– Meg is próbáltam.
– Na és?
– Leültem mellé a kanapéra…
– És?
– Halkan a fülébe súgtam: “Csillagom…”
Jani kerek szemmel:
– Ez még szép is, nem?
Pista bólint:
– Igen, csak közben a fülébe tettem a sörömet, hogy megszabaduljak a hideg alátéttől.
Jani kiköpi a fröccsöt:
– Azt mondod, ezt nem értékelte?
Pista:
– Hát… romantikának ő nem ezt hívja.
Jani:
– Pedig szerintem ez már művészet!
Még több vicc:
– Pincér! Ez a hús nagyon rágós!
– Lehetetlen, uram! Három órát pácoltam!
– És attól lett ilyen kemény?
– Miért hozott be a rendőr egy zongorát az őrsre?
– Mert igazoltatott egy hangszert, és nem volt nála papírja!
– Doktor úr, rettenetesen fáj a lábam!
– Akkor ne menjen rajta annyit!
– Miért viszi a székely az ajtót az erdőbe?
– Hogy ha jön a medve, be tudja csukni!
– Miért beszél a pap a templomtoronyhoz?
– Mert magasabb beosztásba akar kerülni.
– Két tojás megy a sivatagban.
– Az egyik megszólal: “Te, én megfőttem!”**
– Hogy hívják a nagyon udvarias kísértetet?
– Szellemiismerdmeg!
– Jaj, doktor úr, olyan vagyok, mint egy cipő!
– Hogyhogy?
– Szorít a fejem!
– Pincér, ez savanyú!
– Az citromlé, uram.
– Akkor jó, azt rendeltem.
– Te, miért futsz körbe-körbe?
– Mert elromlott a GPS-em, és azt írja: “Fordulj vissza!”**
