A család vasárnapi ebédhez ül,
Anya pedig büszkén leteszi a levest.
Apa belenéz, és már most érzi,
hogy nagy baj lesz.
A gyerek megkérdezi:
„Ez most húsleves vagy valami új?”
Anya: „Ez az én különleges vasárnapi receptem!”
Apa: „Aha… különleges… ezt mindig félek hallani.”
A nagyi beleszagol:
„Hát… illata van.”
A nagybácsi: „Igen, csak valahogy nem étel-illata.”
A kutya felnéz: „Én ebbe nem ugatok bele.”
Anya türelmetlen: „Kóstoljátok meg! Mitől féltek?”
Apa megforgatja a kanalat, de bárhonnan nézi, gyanús.
A gyerek megkérdezi: „Biztos, hogy ez kész?”
Anya: „Igen! Miért kérdezed?”
A gyerek: „Mert mozog.”
Anya puffog: „Jó, elég! Mondjátok meg őszintén: mi a baj vele?”
Apa sóhajt, leteszi a kanalat, és így szól:
„Semmi baj a főztöddel, drágám… csak NEM MI vagyunk a célközönsége.”
Még több:
Vasárnapi ebéden kérdezi a család:
– Miért hoztuk ki a sót az asztalra elsőnek?
Apa:
– Hogy legalább legyen valami, ami biztosan ehető!
Erre megszólal a gyerek:
– Akkor hozzuk ki a szalvétát is…
– Minek? – kérdi anya.
Gyerek:
– Valamivel el kell takarni az ételt, hogy ne lássuk, mit eszünk!**
Még több:
1.
– Vasárnapi ebéd?
– Igen.
– Mi a menü?
– Ima.
2.
– Miért kap a család evés előtt gyógyszert?
– Hogy legyen esélye.
3.
– Mit mond a gyerek a levesre?
– „Ez most tényleg ránk van főzve?”
4.
– Miért eszik lassan apa?
– Hogy legyen ideje imádkozni.
5.
– Mit tesz elsőnek az asztalra a család?
– A bátorságot.
6.
– Miért füstöl a hús?
– Mert még tiltakozik.
7.
– Miért kérdez vissza mindenki, ha anya azt mondja „kóstold meg”?
– Mert ez fenyegetés, nem ajánlat.
8.
– Miért menekül a kutya?
– Mert egyszer már megkóstolta.
9.
– Apa, ez leves?
– Ha nem az, akkor nagy bajban vagyunk.
10.
– Miért örül mindenki a desszertnek?
– Mert azt nem anya készítette.





















