Józsi, a biztonságszervező, megfogadta, hogy ma is csak egy kávét iszik.
Aztán belépett a tárgyalóba, ahol három kávéfőző is nézett rá fenyegetően.
Az ügyfél, Pista bácsi, úgy ült ott, mintha ő találta volna fel a lakatot.
„Fiam, nekem olyan riasztó kell, ami mindent tud, de ne legyen benne semmi modern” – mondta.
Józsi bólintott, mert a paradoxonok nála alapcsomagban jönnek.
Elővette az ajánlatot, amin az állt: UltraBizti 3000, mesterséges intelligenciával.
Pista bácsi hunyorgott, mintha az „intelligencia” szó tükör lenne.
„Az a MI ott biztos nem az enyém” – morogta.
Józsi megnyugtatta, hogy ettől még a riasztó nem fog szavazni, csak sípolni.
Pista bácsi kérte, hogy legyen rajta gomb, mert a gomb az igazi kontroll.
Józsi beépített egy gombot, ami igazából placebo, de legalább csillogott.
A szerelők felrakták a szenzorokat, és minden ajtóra került egy matrica: „Vigyázat, riasztó.”
Pista bácsi még egyet kért, hogy a matrica legyen nagyobb, mert a betörő is ember, lásson rendesen.
Estére elkészült a rendszer, és Józsi büszkén megnyomta a Start gombot.
A riasztó azonnal megszólalt: „Elfogadod a sütiket?”
Józsi úgy nézett rá, mint aki most találkozott először egy beszélő kenyérpirítóval.
Pista bácsi rávágta, hogy „elutasítom”, mert őt még nem nevelte fel egy banner.
A riasztó erre csendben maradt, mintha megsértődött volna.
Józsi magyarázta, hogy ez csak a beállítási varázsló, nem varázslat, csak adminisztráció.
Pista bácsi azt mondta, az adminisztrációtól őt a világból is ki lehet riasztani.
Józsi végül bepötyögte a kódot: 1-2-3-4, mert a klasszikusokban van tartás.
„Ne már, fiam, ez olyan, mint a kerítésen a ‘Kutya harap’ felirat kutya nélkül” – szólt Pista bácsi.
Józsi megígérte, hogy erősít rajta, és beállította: 9-9-9-9.
Pista bácsi elégedetten bólogatott, mint aki most hackelte meg a NASA-t.
Józsi a végén tartott egy oktatást: belépés, kilépés, pánikgomb, és „ne etesd a rendszert hülyeséggel”.
Pista bácsi azonnal megkérdezte, hogy a riasztó tud-e különbséget tenni a tolvaj és a postás között.
Józsi mondta, hogy tud: a postás csönget, a tolvaj meg próbál csendben lenni.
Pista bácsi erre felhúzta a szemöldökét: „Akkor a postás a veszélyesebb.”
Teszteléshez Józsi kinyitotta az egyik ablakot, mire a sziréna felüvöltött, mint egy operában kiképzett füstjelző.
Pista bácsi tapsolt: „Na EZ már zene!”
Józsi leállította, majd megkérte, próbálja ki ő is a rendszert.
Pista bácsi komolyan odalépett, beütötte a kódot… és semmi.
Újra beütötte… és megint semmi.
Harmadszorra is… és a riasztó csak néma csendet adott, mint egy sértődött rokon.
Pista bácsi diadalmasan hátradőlt: „Látod? Mondtam én, hogy a modern vacak!”
Józsi kicsit elsápadt, ránézett a kijelzőre, majd halkan megszólalt:
„Pista bácsi… ez tökéletesen működik.”
„Akkor miért nem riaszt?”
Józsi rábökött a friss, óriásra nagyított matricára az ajtón: „Vigyázat, riasztó.”
„Be van kapcsolva?” – kérdezte Pista bácsi.
Józsi sóhajtott, és kimondta a nap csattanóját:
„Be… csak maga közben belülről kilakatolta az ajtót… és a riasztót is.”
