A tanár megkérdezi az osztályt:
– Gyerekek, ki tud nekem mondani egy példát a „véletlenre”?
Jelentkezik Petike:
– Tanárnő, a véletlen az, amikor apu azt mondta anyunak,
hogy fél órára lemegy a haverokhoz…
és tegnap este ott találkoztunk vele a cukrászdában egy másik nénivel.
A tanár döbbenten:
– És ezt hogy magyarázta meg édesapád?!
Petike büszkén:
– Azt mondta, ez a másik néni is véletlenül jött pont arra!
A tanár sóhajt:
– Fiam… ez nem véletlen volt. Ez sorscsapás. 🤣
Hirdetés
Még több vicc:
„A főnök és az alkalmazott, aki túlságosan is őszinte volt”
A főnök behívja az egyik dolgozót az irodájába.
– Nézze, Kovács! Tudja, mi a legnagyobb problémám magával?
Kovács megvonja a vállát:
– Fogalmam sincs, főnök. A többiből is épp elég van.
A főnök sóhajt:
– Késik, lassú, szétszórt, és egyébként is… mintha nem szeretné ezt a munkát!
Kovács komolyan bólint:
– Főnök… ha szeretném, akkor hobbinak hívnám, nem állásnak.
A főnök falfehérré válik:
– Hogy lehet ennyire őszintének lenni?!
Kovács:
– Higgye el, főnök… ez is csak a munkahely miatt alakult ki. 🤣
Még egy:
„A HR-es és a dolgozó, akinek túl nagy volt az önbizalma”
A HR-es behívja Józsit egy éves értékelésre.
– Józsi, át kell beszélnünk a teljesítményét. Kezdem a legfontosabb kérdéssel:
Minek tartja magát a cégnél?
Józsi gondolkodik, majd magabiztosan:
– Hát… egy nélkülözhetetlen, kiemelkedően fontos embernek, aki nélkül ez a cég megállna.
A HR-es felnéz az adatlapból:
– Értem. És ezt mire alapozza?
Józsi megvonja a vállát:
– Tegnap egész nap nem csináltam semmit… és lám, még mindig működik a cég.
Hirdetés
A HR-es sóhajt:
– Józsi… ez nem bizonyíték, ez vallomás. 🤣
