A székely bácsi úgy döntött, elmegy végre horgászni a tavukra, mert otthon a felesége éppen “nagytakarítás van, amihez neked nincs közöd” üzemmódban volt.
Leviszi a csónakot, ráül, előveszi a botot.
Már épp bedobna, amikor odasétál a rendőr:
– Jó napot, bátyám! Csónakengedély?
A székely csak ránéz.
– Nincs.
– És horgászengedély?
– Az sincs.
A rendőr összehúzza a szemét (próbál keménynek tűnni, de igazából tegnap kapta meg az egyenruhát).
– Tudja, ez így nagy szabálytalanság! Be kell vigyem!
A székely megvonja a vállát.
– Hát, vigyed.
A rendőr megzavarodik.
– De… de nem gondolja, hogy ez gond?
– Fiam – mondja a bácsi –, még nem is horgászok. Csak ülök a csónakban.
A rendőr felhúzza az orrát:
– De hát maga itt ül a vízen BOTTAL! Ez horgászat!
A székely higgadt:
– Nem dobtam be.
– De akart!
– De mégse tettem.
A rendőr puffogva rázza a fejét:
– Maga veszélyes! Lehet, hogy nem horgászik, de minden eszköz itt van! Ez olyan, mintha… mintha…
A bácsi rávágja:
– Tudom, fiam, olyan, mintha téged azért csuknának le, mert van szolgálati bilincsed, aztán még se bilincselsz meg mindenkit.
A rendőr kicsit belegondol, elkezd pirulni.
A székely még odaszúrja:
– Vagy olyan, mintha a nadrágodban lenne valami, de attól még nem csinálsz vele semmit…
A rendőr vörös, mint a karácsonyi csillag.
– Na jó… menjek inkább tovább ellenőrizni.
A bácsi mosolyogva int neki:
– Úgy-úgy, menj csak. A végén még azt hiszed, hogy én vagyok a bűnöző.
A rendőr elmegy, a székely bácsi pedig végre bedobja a botot.
És a tó halk hullámai között csak ennyit dünnyög maga elé:
– Hát, ha a hülyeségnek lenne engedélye, az a rendőr már rég országos főkapitány lenne…!!
