Felszállnak a repülővel, az anyós kissé ideges, de a férj csak biztatja:
– Anyuka, ne aggódjon, minden rendben lesz, ez egy teljesen biztonságos ugrás!
A nő kiugrik, de az ejtőernyő nem nyílik ki.
A segédernyő sem.
A férj nyugodtan ül a pilóta mellett, és csak ennyit mond:
– Mondtam neki, hogy húzza meg erősen… de nem, ő jobban tudja.
A pilóta megrökönyödve néz rá:
– Ember, hát nem sajnálja?!
– Dehogynem – feleli a férj –, a szülinapi tortán még rajta maradt a gyertya…
+1VICC
A férj este tízkor óvatosan benyit a hálóba.
A feleség az ágyban ül, és telefonozik, de túl csendben.
A férj már ettől megizzad.
– Szia… még ébren vagy?
– Persze.
A férj gyanakodva közelebb lép.
– Minden oké?
– Abszolút.
A férj leül az ágy szélére, mint aki csak átutazó.
– Akkor miért nézel úgy?
– Sehogy nem nézek.
Ez a „sehogy” úgy csattan a szobában, mint egy ajtó.
A férj nyel egyet.
– Mit csinálsz?
– Semmit.
A férj már tudja: a „semmi” ma éjjel túl sokat jelent.
– Kivel beszélsz?
– Senkivel.
– Mit nézel?
– Semmit.
– Mit olvasol?
– Semmit.
A férj kifújja a levegőt.
– Jó, akkor megnyugodtam…
A feleség felpillant, és csak annyit mond:
– Aha.
A férj érzi, hogy itt csapda van, csak még nincs meg a rugó.
– Mi történt a nappaliban?
– Semmi.
– A konyhában?
– Semmi.
– Veled?
– Semmi.
A férj feláll, és hősiesen nekimegy a kérdésnek.
– Drágám, kérlek, mondd el, mi baj.
A feleség leteszi a telefont.
– Jó. Elmondom.
A férj felkészül lelkileg, mint egy bírósági tárgyalásra.
– Figyelek.
– Ma találkoztam Zsuzsával.
– Kivel?
– A barátnőmmel.
– Ja. Szia Zsuzsa.
A feleség rámosolyog… túl szépen.
– Mesélt valamit.
A férj már érzi: Zsuzsa most ellenséges állam lett.
– Mit?
– Hogy a férje minden este mond neki három kedves dolgot.
A férj pislog.
– Minden este?
– Minden. Este. Három.
– Az… sok.
– Igen. Az.
A férj próbál okos lenni.
– És… mit mond neki?
– Például: „Gyönyörű vagy.” „Büszke vagyok rád.” „Köszönöm, hogy vagy.”
A férj bólogat, mintha értené, hogyan lehet ezt túlélni.
– És te… mit mondtál erre?
– Azt, hogy az én férjem is mond kedves dolgokat.
A férj felcsillan.
– Na ugye!
A feleség lassan felvonja a szemöldökét.
– Igen. Aztán Zsuzsa megkérdezte: miket.
A férj megdermed.
– És te mit mondtál?
– Hogy… „Jó étvágyat.”
A férj felnevet, aztán rájön, hogy ez nem poén.
A feleség közelebb hajol.
– Szóval… ma estére kérek három kedves dolgot.
A férj nyel egyet, és előveszi a legszebb hangját.
– Drágám… gyönyörű vagy.
– Egy.
– Büszke vagyok rád.
– Kettő.
A férj kétségbeesetten körbenéz, mintha a falak súgnának.
– És… köszönöm, hogy… hogy…
A feleség vár, mint a kivégzőosztag.
A férj rávágja:
– …hogy nem vagy Zsuzsa férje!
Csend.
A feleség lassan visszaveszi a telefont.
– Oké. Holnap találkozom Zsuzsával is.
A férj óvatosan kérdez:
– Minek?
A feleség mosolyog, édesen, veszélyesen.
– Megkérdezem, van-e náluk vendégszoba.
