Három utazó bolyong a sivatagban: egy angol, egy francia és egy magyar.
Napok óta gyalogolnak víz nélkül, a hőség elképesztő.
Már alig bírnak beszélni, amikor az angol megszólal:
– Ha most lenne nálam egy korsó hideg sör… azonnal meginnám!
A francia fáradt mosollyal mondja:
– Én egy üveg jó hideg pezsgőt kívánnék…
A magyar meg csak legyint:
– Én egy jéghideg dinnyét kívánnék, kettévágva… magok nélkül.
Ahogy tovább mennek, hirtelen felbukkan előttük egy fényes, csillogó tárgy.
Közelebb mennek, hát látják: egy igazi aranylámpás.
Az angol felkapja, megdörzsöli, és előugrik a dzsinn.
– Egy kívánságotok van fejenként! – mondja.
Az angol gondolkodik:
– Vigyél haza Londonba, egy bárba, hideg sör mellé!
A dzsinn csettint, az angol eltűnik.
A francia előrelép:
– Vigyél vissza Párizsba, a kedvenc éttermembe, jéghideg pezsgő mellé!
Csettintés, a francia eltűnik.
A dzsinn a magyarra néz:
– És te mit kívánsz?
A magyar körbenéz a hatalmas, üres sivatagon, sóhajt egy nagyot:
– Hát… elég magányos lett így hirtelen minden.
Azt mondja:
– Hozd vissza a másik kettőt!
Még több vicc:
Két jóbarát – Pista és Karcsi – elhatározza, hogy elutazik Afrikába szafarira.
Minden szuperül indul, fotóznak, nézelődnek, amikor egyszer csak elromlik a dzsipjük a sivatag közepén.
Semmi térerő, semmi árnyék, csak homok mindenfelé.
Két óra gyaloglás után Pista lihegve megáll:
– Karcsi… ha nem találunk vizet, itt maradunk.
Karcsi bólogat:
– Tudom, Pista. De legalább együtt maradunk… meg a napszúrással.
Ahogy így vánszorognak tovább, meglátnak valami furcsát a homokban.
Közelebb mennek, és kiderül: egy hatalmas, díszes sátor, tele színes zászlókkal.
Karcsi ujjong:
– Pista! Valami beduin tábor! Megmenekültünk!
Belépnek a sátorba, ahol egy idős, tekintélyes öreg ül trónszéken.
Az öreg felnéz:
– Üdv, vándorok! Mit kértek? Vizet? Élelmet? Árnyékot?
Pista és Karcsi egyszerre ordítják:
– VIZET!!!
Az öreg bólint:
– Helyes. De nálunk a sivatag törvényei szerint előbb próbát kell kiállnotok!
Pista elájul majdnem:
– Miféle próbát?
Az öreg komolyan mondja:
– Három kérdést teszek fel. Ha mindkettőtök válaszol rájuk, kaptok vizet. Ha nem… maradtok víz nélkül.
Karcsi súgja Pistának:
– Pista… ez a pasas biztos teljesen bolond.
Az öreg hallja és felnevet:
– Nem bolond vagyok, fiam… csak gyorsan unatkozom a sivatagban.
– Na, jöjjön az első kérdés! – mondja Pista.
Az öreg:
– Mi a legfontosabb dolog a sivatagban?
Karcsi gondolkodás nélkül:
– A víz!
– Helyes – bólint az öreg.
Második kérdés:
– És mi a második legfontosabb dolog a sivatagban?
Pista kinyög:
– A víz… holnapra!
– Helyes – mondja az öreg, mosolyogva.
Harmadik kérdés:
– És mit mond a bölcs ember, ha két szomjas vándor áll előtte?
A két barát töpreng, aztán Karcsi megszólal:
– Azt, hogy „Igyatok nyugodtan, itt a víz?”
Az öreg bólogat:
– Ez egy nagyon bölcs válasz.
Aztán komolyan folytatja:
– De helytelen!
– Miért? – kérdezi Pista kétségbeesve.
Az öreg feláll, széttárja a kezét, és így szól:
– Mert a bölcs ember nem kérdez ilyeneket… hanem eladja a vizet 20 dollárért literenként!
A két barát döbbenten nézi, az öreg pedig a kezébe csap:
– Na, jöhet a tárgyalás, mennyit vesztek?
