🧑🏫 „A tréner, aki túl komolyan vette az önfejlesztést”
Egy férfi úgy dönt, elmegy egy önfejlesztő tréningre, mert a felesége azt mondta:
– Drágám… rád férne egy kis fejlődés.
A férfi felkapja a fejét:
– Én? Fejlődni? Már így is tökéletes vagyok.
A feleség:
– Na, pont ezért.
A tréning első perceiben a tréner kiáll a színpadra, mosolyog, és így szól:
– Üdv mindenkinek! Ma megtanuljuk kezelni a dühöt!
A férfi ránéz:
– Hát, remek. Már most dühös vagyok, hogy itt vagyok.
A tréner folytatja:
– Mindenki hunyja be a szemét, és képzelje el, hogy egy nyugodt helyen van!
A férfi becsukja a szemét… majd felkiált:
– Kész! Otthon vagyok a kanapén.
– Nem úgy értettem!
– Én meg pont úgy!
A tréner megpróbálja lenyugtatni.
– Uram… mély levegőt!
– Jó… de légyszíves ne szólj bele, hogy hogyan lélegzek!
A tréner ezután kioszt egy feladatlapot.
– Írja le három szóban, mit szeretne elérni!
A férfi ráírja:
„Haza akarok menni.”
– Uram! Ez nem cél!
– Dehogynem. És teljesíthető is.
A tréner már izzad.
– Rendben… jöjjön a kommunikációs gyakorlat! Mondjon valamit, amit ritkán mond ki otthon!
A férfi gondolkodik… majd:
– Igazam van.
– Valami reálisabbat!
– Jó. Akkor: „Kedves vagyok.”
– Még reálisabbat!
– Oké: „Megcsinálom, amit kérsz.”
A tréner leteszi a tollát.
– Uram… maga ellenáll a fejlődésnek.
A férfi büszkén:
– Köszönöm. Eddig is ez volt a célom.
A nap végén mindenki kap egy tanúsítványt.
A férfi ráírja a nevét, aláírja, hazamegy.
A feleség kérdezi:
– Na, fejlődtél valamit?
– Igen.
– És mit tanultál?
– Hogy teljesen jól vagyok így is.
A feleség megcsóválja a fejét:
– Legalább valami pozitív változás?
A férfi:
– Persze.
– Micsoda?
– Most már hivatalos papírom van róla, hogy NEM KELL fejlődnöm. 🤣
