Vasárnap reggel volt.
A ház csendes, csak a hűtő zümmögött, és néha egy-egy sóhaj szakította meg a békét.
A férj, Zoli, épp a telefonját böngészte, miközben kávéját kortyolgatta.
A feleség, Réka, a tükör előtt állt, kezében a hajszárítóval, mint egy gladiátor, aki még döntésre vár.
– Drágám – szólalt meg végül. – Szerinted kövér vagyok?
Zoli beleivott a kávéjába, és tudta, hogy most jön az a kérdés, amire nincs helyes válasz.
– Nem, szívem… – kezdte óvatosan. – Csak… meleg van, és a levegő… kitágítja a ruhát.
Réka szeme összeszűkült.
– Szóval szerinted a levegő hibás?
– Igen, biztos valami klímaváltozás! – próbált poénkodni.
– Aha. Tehát a klíma miatt nem fér rám a farmer.
– Igen… pontosan!
Réka keresztbe tette a karját. – Zoli, te ma inkább ne menj sehova.
– Már miért ne?
– Mert ha kinyitod a szád, az katasztrófa.
Zoli felállt. – Akkor inkább elmegyek bevásárolni.
– Remek ötlet! – mondta a feleség. – Itt a lista.
Zoli ránézett a papírra. – Ez… ez nem lista, ez Biblia hosszúságú!
– Csak a legfontosabb dolgok.
– Liszt, tej, kenyér, zöldség, gyümölcs, tisztítószer, csavarhúzó, illatgyertya, macskakaja… Réka, nincs is macskánk!
– Majd lesz.
Zoli nagy levegőt vett. – Oké, megyek.
Tíz perc múlva már az autóban ült, de előbb még egy halk imát mormolt: „Istenem, add, hogy legalább a parkolóhely sikerüljön…”
A boltban öt perc alatt elveszett.
A telefonja folyamatosan rezgett: „Ne felejtsd el a 2,8%-os tejet, nem a 3,5-öst! – Réka.”
Zoli felsóhajtott. – Persze, mert a házasság a százalékokon múlik.
A pénztárhoz érve már úgy nézett ki, mint aki egy kisebb hadjáratot túlélt.
A pénztáros megkérdezte: – Minden rendben, uram?
– Ha ezt túlélem, akkor igen.
Otthon Réka már az ajtóban várta.
– Megvan minden? – kérdezte.
– Igen, még a macskakaja is.
– Szuper, és a macska?
– Ő még gondolkodik, hogy akar-e ilyen házba jönni.
Réka összevonta a szemöldökét. – A kenyeret legalább hoztad?
Zoli elfehéredett.
– A kenyeret…?
– Igen. A kenyeret.
– Azt… elfelejtettem.
– Aha. Szóval volt időd a csokira meg a chipsre, de a kenyérre nem.
– Az a túlélőkaja volt, drágám.
Réka halkan felsóhajtott. – Zoli, néha komolyan azon gondolkodom, hogy miért mentem hozzád.
– Azért, mert én meg tudlak nevettetni.
– Most nem nevetek.
– Még nem. – Zoli mosolygott. – De este, amikor kinyitod a szekrényt, és meglátod, hogy vettem hat cipőtartót, abban a reményben, hogy végre lesz hely a ruháidnak, akkor biztosan fogsz.
– Vettem egyet a te papucsaidnak is.
– De én papucsban nem járok!
Réka elmosolyodott. – Tudom, Zoli. Majd megtanulsz.
Csend lett.
A férj elnézett az ablakon, és halkan csak annyit mondott:
– A házasság egy szövetség.
– Úgy érted, fegyverszünet? – kérdezte Réka mosolyogva.
– Inkább hidegháború, drágám. Csak te mindig nyered a csatákat.
Réka közelebb lépett, és megpuszilta.
– Mert te mindig lefegyverzel a hülyeségeddel.
– Na, látod! – mondta Zoli elégedetten. – És ezért nem cserélnél le soha.
– Nem, tényleg nem. – mondta Réka, majd hozzátette: – Egy háztartásban elég egy katasztrófa. 😂😂
+1VICC
A feleség a nappaliban áll, kezében egy távirányítóval, mint aki uralkodik a birodalmán.
A férj a kanapén fekszik, párnát ölelve, mint aki fegyverszünetet próbál kiharcolni.
– Drágám, ma este romantikus filmet nézünk! – mondja a feleség határozottan.
– De hát bajnoki döntő van! – tiltakozik a férj.
– A filmben is lesz izgalom, csak ott a főhős nem egy labdát kerget.
– A fociban legalább tudom, ki nyer.
– És a házasságban?
– Ott is… csak sosem én. 😂
