Az anyós odaszól a vejének:
– Fiam, te nem tiszteled az idősebbeket!
A vő mosolyogva felel:
– Dehogynem, anyuka… mindig megvárom, amíg maga kezdi a vitát.
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én csak jót akarok neked!
A vő sóhajtva rávágja:
– Tudom, anyuka… de miért mindig velem gyakorol?
+1VICC
Az anyós megjegyzi a vejének:
– Fiam, nélkülem nem boldogulnátok!
A vő elmosolyodik:
– Anyuka, pont ezért próbálunk minden nap boldogulni… magától minél távolabb.
+1VICC
Az anyós a vejére néz, és így szól:
– Fiam, én mindig tudom, mi lenne a helyes döntés!
A vő rávágja:
– Akkor, anyuka, legközelebb döntse el maga, hogy hozzánk jön… vagy inkább otthon marad.
+1VICC
Az anyós panaszkodik a vejének:
– Fiam, úgy érzem, hogy nálatok csak fölösleges vagyok!
A vő mosolyogva felel:
– Dehogy, anyuka… hiszen nélküle kihez hasonlítanám a békés csendet?
+1VICC
Az anyós szemrehányást tesz a vejének:
– Fiam, te soha nem hallgatsz rám!
A vő elmosolyodik:
– Anyuka, ha egyszer tényleg hallgatnék magára, akkor maga lenne a legcsöndesebb ember a világon.
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, nélkülem nem menne olyan jól a háztartásotok!
A vő nevetve felel:
– Igaza van, anyuka… nélküle sokkal jobban menne!
+1VICC
Az anyós gyanakodva kérdezi a vejét:
– Fiam, ugye te nem haragszol rám soha?
A vő mosolyogva válaszol:
– Dehogy, anyuka… én mindig előre megbocsátok, mielőtt megszólalna.
+1VICC
Az anyós a vejének mondja:
– Fiam, szerintem te nem becsülöd eléggé a családot!
A vő így felel:
– Dehogynem, anyuka… minden nap hálát adok, amikor maga hazamegy.
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én csak segíteni akarok nektek!
A vő elmosolyodik:
– Tudom, anyuka… de néha az is nagy segítség, ha nem segít.
+1VICC
Az anyós megkérdezi a vejét:
– Fiam, mit gondolsz rólam őszintén?
A vő elmosolyodik:
– Anyuka, maga olyan, mint a wifi… mindig erős jelet ad, de néha jobb lenne, ha kikapcsolna.
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, ha én nem lennék, nálatok nagy lenne a csönd!
A vő rávágja:
– Úgy van, anyuka… és mi pontosan erre vágyunk!
