🔴 A székely bácsi az udvaron kapál, lassan, komótosan.
🔴 Odamegy hozzá a szomszéd, és megkérdezi:
– Bácsi, miért dolgozik ilyen lassan?
– Mert sietni ráérek.
– De hát így sose végez!
– Majd végez a halál, fiam.
– És addig?
– Addig pihenek két kapa közt.
– És ha így nem lesz kész a munka?
– Akkor megvárom, míg megcsinálja az idő.
A szomszéd csak csóválja a fejét:
– Hát maguk székelyek tényleg mindenre találnak kifogást!
– Kifogást? Nem, fiam. Mi inkább megoldást találunk… arra, hogyan ne dolgozzunk túl sokat. 😂 😂 😂
+1VICC
Béla bá’ ül a kocsma előtt, nézi az eget, mint aki már megbeszélte vele a jövőt.
Józsi bá’ odamegy hozzá.
„Adj’ Isten, Béla!”
„Ha még nem volt.”
Csend.
Olyan csend, amit csak a székelyek tudnak kitartani segítség nélkül.
Józsi bá’ megszólal:
„Hallom, beteg voltál.”
Béla bá’ bólint.
„Igen.”
„És mi bajod volt?”
„Elmúlt.”
Józsi bá’ pislog.
„De mi volt?”
„A baj.”
Újabb csend.
A pad is hallgat, pedig fából van.
Józsi bá’ nem adja fel.
„Elmentél orvoshoz?”
„El.”
„És mit mondott?”
„Hogy ne aggódjak.”
„És aggódtál?”
„Addig igen.”
Józsi bá’ közelebb hajol.
„Adott valami gyógyszert?”
„Adott.”
„Segített?”
„Igen.”
„Mit?”
„Időt.”
Józsi bá’ vakarja a fejét.
„És most hogy vagy?”
Béla bá’ lassan feláll, megropogtatja a hátát, ránéz az életre…
És odavágja a székely–clickbait csattanót:
„Jól vagyok.
De ha még egyszer megkérdezed,
megbetegszem.” 😳🌲🍺
+1VICC
Laci megfogadta, hogy ma nem veszekszik az anyósával, mert a béke olcsóbb, mint az idegbaj.
Marika néni megfogadta, hogy ma nem szól bele… csak ha nagyon muszáj.
Laci belép a lakásba, az anyós már a kanapén ül, mint aki ott lakik.
„Na végre” – mondja Marika néni.
„Azt hittem, eltévedtél.”
Laci mosolyog.
„Csak dolgoztam.”
„Igen, azt hallottam. Fárasztó lehet ennyit pihenni.”
A feleség gyorsan elvonul a konyhába, mert tapasztalata van.
Marika néni Lacihoz fordul:
„Mondd csak, fiam… boldog vagy?”
Laci óvatos.
„Igen.”
„És miből?”
Csend.
Ez csapda volt.
„A családomtól.”
Marika néni bólint.
„Értem. Akkor nincs fizetésed.”
Laci próbál témát váltani.
„Szép idő van.”
„Bent nem” – mondja Marika néni, és ránéz.
Újabb csend.
A falióra hangosabban ketyeg, mert neki nincs vesztenivalója.
Marika néni feláll.
„Na, fiam, hozol nekem egy teát?”
„Persze.”
„Cukor nélkül.”
„Rendben.”
„És citrom nélkül.”
„Jó.”
„És víz nélkül.”
Laci megáll.
„Akkor mit hozzak?”
Marika néni mosolyog, és odavágja a nagy csattanót:
„Nyugalmat.
De azt tudom, hogy nincs.” 😳☕💥
