Egy férfi bemegy a postára, csak egy sima levelet akar feladni.
A sorszám 842. A kijelző 818.
– Ez gyors lesz – gondolja. Ez a gondolat volt az első hiba.
A 819-es sorszámot 14 percig senki nem meri vállalni.
Végül megszólal valaki hátul:
– Lehet, hogy a 819-es meghalt.
A férfi elmereng.
Mi van, ha tényleg? És most az ő lelkiismeretén múlik minden?
820-nál véletlenül hárman állnak fel egyszerre.
Kő-papír-olló dönt.
A férfi közben olvasgatja az űrlapokat. Van egy:
„Kérelem ideiglenes postai láthatatlanságra.”
Nem érti. De kipipálja.
Végül odakerül a pulthoz.
– Mit szeretne? – kérdezi a hölgy.
– Egy levelet feladni.
– Igen, de hogy?
– Postán.
– Úgy értem… elsőbbségi? Ajánlott? Értéknyilvánítás?
– Egy borítékban van egy szalvétára írt vers. Nem tudom, az mennyit ér.
A hölgy rápillant.
– Ez minimum nemzetközi diplomáciai küldemény.
A férfi zavarba jön.
– Hogyhogy?
– Nézze csak… ez itt a második sorban… ez egy rejtett megállapodás a közép-európai kávékultúrák egyesítéséről.
A levelet nem veszik fel.
A férfit kitüntetik.
Most ő a Posta kreatív tanácsadója.
Az új szlogen:
„Mi nem csak küldjük – értelmezzük is.”
