A csapos rájuk néz.
„Ez most vicc, ugye?”
A programozó bólogat.
A hentes legyint.
A kecske béget, mintha nevetne.
„Mit iszunk?” – kérdi a csapos.
Programozó: „Dupla presszó, kódbreak-óra előtt.”
Hentes: „Véres Mary – extra vérrel.”
Kecske: „Mojitó, és ne spórolj a mentával!”
A csapos értetlenül pislog, de elkészíti.
A pult felett villan a kék neon: HAPPY HOUR.
A kecske rácsap a pultlapra: „Nekünk mindig happy.”
Első kortyok után a hentes odasúgja:
„Te, miért hoztad ezt a kecskét?”
Programozó: „Tesztkörnyezet. Ha ő kibírja a kódot, a felhasználók is.”
Hentes: „És ha nem?”
Programozó: „Akkor kisütjük – load balancernek hívjuk.”
A kecske hátradől: „Beee-nne vagyok.”
A csapos leteszi a számlát.
„Három ital, 7000. Áfa a négylábúra is.”
A programozó kriptopénzt akar küldeni, de nincs térerő.
A hentes csak kolbászhúrt talál a zsebében.
A kecske keresgél, előhúz egy megrágott bankjegyet.
„Tudod mit, haver, inkább énekelek egy dalt.”
A csapos mérgesedik: „Ez nem karaoke.”
A bárban csend lesz, a zongora is elhallgat.
Nyílik az ajtó, belép egy rendőr.
„Jó estét. Bejelentés érkezett egy gyanús kecskéről.”
A programozó: „Service animal, kód-terápiás.”
Hentes: „És később vacsora-biztosítás.”
Rendőr: „A kecskét körözik.”
Hentes felcsillan: „Körözött kecske? Végre valami kenyérre valót is kapok!”
A csapos lecsapja a poharat: „Elég! Vagy fizet, vagy mindenki kimegy.”
A kecske belekortyol a mojitóba, csönd.
Majd elegánsan felböfög egy bankkártyát.
„NFC-s, csippents rá, főnök. Én már rég rendeztem a számlát.”
Csapos érint, a terminál pittyen, fizetés sikeres.
Rendőr megvakargatja a fejét: „Na jó, akkor felesleges volt kijönnöm.”
Kecske kacsint: „Beee-zárhatjuk a jegyzőkönyvet – ez a világ legolcsóbb vicce volt, mert TE fizetted ki!”
