Hagyd abba, hogy görcsölsz.
A számolgatást, a bűntudatot, a 3 hét múlva „nyárra kész leszek” nyomást.
Azt, hogy minden falatnál számol az agyad, a mérleged meg reggel hatkor a hangulatodról dönt.
Hagyd abba, hogy megbünteted magad.
Hogy edzés helyett vezekelsz.
Hogy az étkezés nem élmény, hanem teszt, amit ha nem „teljesítesz”, egész nap utálod magad.
Hagyd abba, hogy az egész életed a fogyás köré építed.
Mert így nem fog menni.
A tested nem jól akar kinézni.
Túlélni akar.
És ha azt érzi, hogy ellenség vagy, harcolni fog ellened.
Stresszhormont küld, lelassítja az anyagcseréd, visszatart vizet, elraktározza, amit tud.
És te csak azt látod: „Nem haladok.”
Tudod, mikor indul be végre a fogyás?
Amikor nem minden étkezés döntés, és nem minden edzés kényszer.
Amikor nem gyűlölöd magad, csak mert nem tökéletes a napod.
Amikor a tested nem azt érzi, hogy harcban van.
Hanem hogy végre együtt vagytok.
A fogyás nem büntetés. Nem verseny. Nem vallás.
A fogyás egy folyamat – ami csak akkor indul be, ha végre elengeded a szorítást.
