A barátnőm szólt, hogy menjek át hozzá vacsorára, mert egy régi ismerős jön még, akivel szerinte „tuti megtaláljuk a közös hangot”. Gondoltam, oké, maximum kínos lesz egy kicsit, de legalább eszem egy jót.
Megérkeztem, és már az előszobában kiszúrtam a srácot: jóképű, magabiztos, kedves. És ami még durvább – vicces is. Végignevettük az estét, volt köztünk valami fura kémia is. Már kezdtem reménykedni, hogy ebből akár valami alakulhat…
Aztán a barátnőm felállt, és így szólt:
– Amúgy örülök, hogy ti ketten is jól kijöttök egymással. Ő a féltestvérem.
Én addig épp egy falat padlizsánkrémes kenyeret haraptam meg – és konkrétan a torkomon akadt a genetikai információ.
