Egyik este elalvás előtt még megnéztem a telefonomon az e-maileket, és észrevettem, hogy a főnököm írt egy hivatalos levelet. Már nyolc után járt, de gondoltam, gyorsan válaszolok, nehogy elfelejtsem reggel.
Elkezdtem pötyögni: „Köszönöm a tájékoztatást, véleményem szerint…” – de közben elbóbiskoltam. Másnap reggel friss kávéval a kezemben ránézek a levelezésre – és ott áll a válasz, amit sikerült véletlenül elküldenem.
Nem az, amit én írtam. Hanem az automatikus okosválasz, amit a Gmail javasolt.
Így szólt:
„Értem. Nem értek vele egyet, de rendben.”
A főnököm csak annyit írt vissza:
„Örülök a konstruktív hozzáállásodnak.”
Én pedig azóta se tudom, hogy kirúgni készül vagy előléptetni.
