A székely bácsihoz vidékről beállít a felesége anyja.
– Na, édes fiam, úgy döntöttem, hogy nálatok lakom ezután.
A székely csak vakarózik.
– Há’ jól van, anyjuk, vendégnek mindenki jó… egy darabig.
Első nap az anyós beleszól a főzésbe.
Második nap már a gazdaságot kritizálja.
Harmadik nap meg már azt mondja:
– Ez a disznóól olyan, mint a házatok!
A székely bácsi nyugodtan válaszol:
– Akkor legalább otthon érzi magát, mama…
Egy héttel később az anyós elcsúszik az udvaron, megrándul a lába.
– Fiam, hozd már be azt a széket, hadd pihentessem a lábam!
A székely eltűnik, majd egy sámlival tér vissza.
– Ez csak egy sámli! – méltatlankodik az anyós.
– Há’ igen… a szék az a tisztaszobában van… a vendégeknek.
– De hát én is vendég vagyok! – méltatlankodik az anyós.
A székely bácsi halkan morog:
– Egy vendég hoz süteményt, nem véleményt.
Másnap az anyós újra panaszkodik:
– Milyen kemény ez az ágy! Fáj tőle a hátam!
– Nem az ágy kemény, mama… a lelkiismeretem, hogy még mindig itt van!
hirdetés
Az anyós már vörös fejjel:
– Te semmirekellő! Hogy beszélsz velem?
A székely nyugodtan:
– Én még jól. Majd ha csendben marad, akkor jól is érzem magam!
A feleség odasúgja a férjének:
– Légy türelmes anyámmal!
– Anyád egy élmény, csak nem jó élni vele…
Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
hirdetés
